Beesteledett, ilyenkor már mindenki alszik, de a Férfi és a Nő sajnálja az időt az alvásra, hiszen olyan keveset vannak együtt, nem lenne elég a nap 24 órája sem. Kint komor éjszaka, csillag nem tarkítja az eget, sötét van, nagyon sötét, a város fénye már nem látszik ide, csak a buszmegállóban álló lámpaoszlop világít gyér fénnyel. Hűvös van odakint, az időjárás meghazudtolja a naptári hónapot, mit sem törődik vele, hányadikát írunk, ha neki borongós a hangulata.
A ház viszont barátságos melegével szinte átöleli a benne lévőket, az ott élő emberek hője és lehelete fűtötte be, akaratlan. Halkan beszélgetnek, vagyis inkább a Férfi beszél, sok mondanivalója van, a Nő nem szól, mert éppen hallgatni van kedve, jól esik a Férfi mély hangján ringatózni, ahogy erőlködés nélkül próbálja jobb kedvre deríteni kedvesét. Hirtelen a Férfi félbeszakítja saját magát.
- Valami beszédet hallok odakintről – mondja, miközben az ajtó felé billenti fejét. A Nő is odanéz, mintha látni akarná a hangokat. Egy pillanatig mindketten fülelnek.
- Csak a kutyák ugatnak – mondja a Nő vállát rándítva és visszafordul a Férfihez.
- Te jó ég! Értem a kutyák nyelvét! – feleli a Férfi és olyan hangosan nevetnek, hogy az ugatás a semmibe vész.
A ház viszont barátságos melegével szinte átöleli a benne lévőket, az ott élő emberek hője és lehelete fűtötte be, akaratlan. Halkan beszélgetnek, vagyis inkább a Férfi beszél, sok mondanivalója van, a Nő nem szól, mert éppen hallgatni van kedve, jól esik a Férfi mély hangján ringatózni, ahogy erőlködés nélkül próbálja jobb kedvre deríteni kedvesét. Hirtelen a Férfi félbeszakítja saját magát.
- Valami beszédet hallok odakintről – mondja, miközben az ajtó felé billenti fejét. A Nő is odanéz, mintha látni akarná a hangokat. Egy pillanatig mindketten fülelnek.
- Csak a kutyák ugatnak – mondja a Nő vállát rándítva és visszafordul a Férfihez.
- Te jó ég! Értem a kutyák nyelvét! – feleli a Férfi és olyan hangosan nevetnek, hogy az ugatás a semmibe vész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése