Indi

Megvettem életem első mosógépét. Nem mintha idáig koszos ruhákban jártunk volna, és kézzel sem mostam, csak az eddigi példányok, szám szerint kettő, mind használtan érkeztek hozzám, kívülről meggyötört, de működő állapotban. Már egy ideje azt mondogattam, hogy soha többet nem akarok második – vagy még több - tulajdonos lenni, leszámítva a hűtőnket, amiről nem tudtam, hogy másodkézből való, csak mikor beköltözött a konyhámba, de ezt nem bántam meg. Neki köszönhető, hogy kedvenc márkám az Indesit lett, először is azért, mert olasz cég, másodszor pedig, mert mostanában eluralkodott a gépeken a világoskék árnyalat, amit imádok, bár nekem még régebbi típusú a hűtőm, tehát fehér.

Már nagyon időszerű volt egy új mosógép a háztartásomba, mert az eddigi öregségén és korszerűtlenségén (nem lehetett vele 30 fokon mosni például) túl az utóbbi hetekben azt az új szokást vette fel, hogy centrifugálás közben a maradék víztől úgy szabadul meg, hogy a réseken a fürdőszobába fröcsköli. Nem bírtam megszokni, sőt egyre jobban idegesített, hogy amint meghallottam, hogy eljött a facsarás ideje, amit akár a kertben is észleltem, pattannom kellett, hogy törölközőkkel párnázzam ki a környékét, ami legalább a táncolását is korlátozta egy cseppet.

Sokat tépelődtünk, hogy melyik mosógépet vásároljuk meg, és az akciókat is figyeltük, amiből éppen most volt bőven, mert nem igazán akartunk iszonyú összeget szánni egy „egyszerű” gépre, de a legolcsóbbat sem akartuk, hogy három nap után felmondja a szolgálatot (bár a középkategóriáról is kiderült, hogy nem mindig lehet hosszú távú reményeket fűzni hozzá).

Először a Corába mentünk, mert ott egy Indesit volt leértékelve, viszont annyira alapgép volt, hogy se időzítő, se ruhamérés, ami azt jelenti, hogy a ruha mennyiségétől függően adagolja a vizet, nem volt benne. Megnéztünk egy Candyt is, ami ugyan drágább volt, de nagyobb tudású. Szerencsére egy őszinte eladót fogtunk ki, aki lebeszélt minket róla, főleg, hogy a mintapéldány is úgy érkezett, hogy be voltak esve a gombjai, de megtudtuk, hogy aminek látszólag semmi baja, az sem bírja sokáig, ráadásul a szervizelése még garancia időben is macerás.

A következő akció a Media Markt-ban volt. Az üzlet 9-kor nyitott, de a tíz perces késésem elég volt ahhoz, hogy elfogyjon a kiszemelt márka. Volt ugyan még ugyanabban az árban egy másfajta is, de azzal az volt a gond, hogy 45 centinél szélesebb volt, pont annyira, hogy ne férjen el a fürdőnkben, nekünk csak a keskeny gép jöhetett számításba.

Egyszer csak felfedeztem egy keskeny, ráadásul Indesit típusú elöltöltős gépet, (mert az ablak is fontos szempont volt számomra, látni akartam a ruhákat mosás közben – főleg a színeseket -, hogy legalább szemmel felügyeljem). Vártam az eladót, hogy hozzám érjen. Nem sokára meg is jelent, de rám sem nézve felkapta az akciós, barátságos árat tartalmazó táblát és elrohant vele. Kiabálok utána, hogy ne vigye el, nekem pont megfelel, mire futtában közli, hogy rossz helyre tették, ennél drágább lesz. Na nem baj, én akkor már beleszerettem a formájába, a programtáblájába, a kapcsolójába, akartam azt a gépet – már csak azért is, mert a maradék nem volt megfelelő. Hamarosan minden információt megtudtam róla, hogy van benne ruhamérés, késleltetett indítás, csöndes és 16 program közül lehet választani, akár hideg vizes mosást is tud, én határozhatom meg a hőfokot, a centrifuga fordulatszámát, eco program is van rajta, menet közben is hozzárendelhetek különböző funkciókat, persze, mint ezt a tájékoztatóból itthon kiolvashattuk, nem csak úgy ukk-mukk-fukk. A gép teljes neve: Indesit IWSC 4105, de én csak Indinek hívom.

Kifizettem és bár nem fért be az autómba, már éreztem, hogy az enyém. Anti másnap elment az áruházba és hazahozta. Beállítottuk a fürdőszobába és nagyon szépen néz ki ott. Az első próbamosást ugyan elvétettük, a hab orrán-száján folyt, mivel elfelejtettek magyar nyelvű tájékoztatót adni a szerelvényhez, de miután ezt is beszereztük, kipróbáltuk élesben.

Lekuporodtam a gép elé és figyeltem, ahogy pörgeti a szemem előtt a színes ruhákat, miközben halkan duruzsol a fülembe. Órákig el tudtam volna nézni, amit akár meg is tehettem volna, mert a teljes mosás több mint két és fél óráig tartott. A furcsa az volt, hogy alig használt vizet. Azt hittem, hogy majd úsznak a ruhák a dobban, de nem, épp csak annyit engedett magának, amennyi kellett (vagyis remélem). Direkt vettünk Ariel mosószert, nehogy valami pacsmaggal összekoszoljuk a belsejét, de igazán nem láttam, hogy hab is képződött volna. A centrifugálásnál nagyon visszafogottan viselkedett, amiről olvastunk is, hogy ha nincsenek kiegyenlítődve a ruhák, akkor nem forog annyira, nehogy az egész gép rázkódjon, inkább megáll, újra rendezi a ruhadarabokat, majd újból megpróbálja. Nem túlzok, de volt olyan ruha, amit szinte szárazon emeltem ki. A legnagyobb meglepetést viszont az jelentette, hogy mindössze 360.- forintba került ez a két és fél óra. Ennyiért akár naponta is moshatok. Mondjuk a késleltetett indítást csak akkor tudom majd használni, ha a kút megjavul, mert pillanatnyilag ha hosszabb ideig nem nyitjuk meg a csapot, akkor lelevegősödik és csak úgy tudunk vizet fakasztani, ha odakint megpumpáljuk. A múltkor is Tami kezet akart mosni, de alig csöpögött valami a csapból. Kiabálja nekem: „alig van víz… - ekkor tüsszentett egy óriásit -, de megoldottam, letüsszentettem a kezem”.

Hát ennyi ömlengést rég írtam egy háztartási eszközről, de most tényleg örülök neki, és remélem az örömöm jóval tovább tart, mint a garanciaidő.