Karácsony

A karácsonyfát, mint minden évben, együtt díszíti a család. Azt nem a Jézuska hozza, nem ő varázsol rá díszeket, hanem mi szépítjük meg, együtt leljük abban örömünket, hogy széppé tegyük. Az ünnepi ebéd is jól sikerült részemről, bár nem halászlé lett, mert azt nem tudok főzni, de azt tudtam, hogy holnap azt eszünk Anti szüleinél, úgyhogy sütőtökös csirkét rittyentettem. Fenséges volt. A szenteste nálunk csak egy problémát vet fel: mikor jöjjön a Jézuska? Ez nem attól függ, hogy besötétedett-e már, vagy feldíszítettük-e a karácsonyfát, hanem, hogy mikor sikerül Tamit eltávolítani a fa környékéről. Ezzel az idén igencsak meggyűlt a bajunk. Nem mondhattuk a lánynak, hogy gyere, szaladjunk el a boltba, mert már tudta, hogy zárva tartanak. Nem lehetett hógolyózni sem, mivel elolvadt a fehér lepel. Az udvarra sem jött ki szívesen, mert borzasztóan fújt a szél. Az pedig kivitelezhetetlennek bizonyult, hogy a Jézuska észrevétlenül lehozza a padlásról a becsomagolt ajándékokat. Végül Antinak mentő ötlete támadt: díszítsünk fel az udvaron egy fát, mégpedig plüssökkel. Tami lelkesen kiválogatta az erre alkalmas szőrme állatokat, de a kivitelezésben csak hosszú unszolás után volt hajlandó részt venni.

Nem töltött kint sok időt, de a Jézuskának épp elég volt, hogy a fa alá tegye a meglepetéseket, hogy ne felejtse el elvinni az odakészített rajzokat, mint tavaly, melyeket Tami készített ki neki és még éppen volt annyi időm, hogy én is kimenjek segíteni, hogy aztán együtt jöjjünk be, tehát én sem tudhattam semmiről.

Tami ugyan nem készített „listát” a Jézuskának, de azért elmondta, hogy nagyjából mit szeretne. Először is körmöcskét, hozzávaló fonalakkal, aminek a használatát az iskolában sajátította el, korábban nem is hallottam erről a kézműves fogásról és sokáig arra sem jöttem rá, hogy a gyerekemnek mitől jön le a bőr az ujjbegyéről. A másik főajándék egy marionett strucc volt, amit szintén elhozott a Jézuska.

Egyre többet töprengek azon, hogy mekkora csalódás lesz a gyereknek, ha megtudja, hogy a karácsonyi ajándékokat nem is a Jézuska, hanem a szülei veszik meg. Félek, hogy túl nagy trauma lesz számára, és nem fér bele a családi filozófiába ekkora füllentés. Persze lehet, hogy eltúlzom, könnyen átesik majd rajta, hamar beletörődik, hogy éveken át hazudtak neki.

Az idén nem másztak a macskák a fára, mert Tami szépen megágyazott nekik a fa alatt, és ott annyira jól érezték magukat, hogy nem akartak feljebb jutni.

Én viszont estére megszemélyesítettem az élő karácsonyfát, bár nem voltam olyan kitartó, mint az igazi.

Az igazi karácsony számomra azt jelenti, hogy együtt lehetünk. Nagyon élvezem, hogy sokáig alhatok, hogy együtt lehetek a lányommal, hogy nincs sürgős elintéznivalóm, hogy három nap alatt kiolvastam egy könyvet és maradt is mit olvasgatni, mert természetesen a Jézuska is hozott egyet. És egyáltalán nem bánom, hogy hétágra süt a Nap, mehetünk biciklizni, megetethetjük a kacsákat a Tisza parton és hogy kapkodás nélkül mindenre jut idő, akár Tami játékos polcának rendbetételéről, akár blogírásról legyen szó.