2010. március 14., vasárnap

A nyomozó

Sokféle krimi létezik, de egyféle szempontból meg lehet különböztetni kettőt: amikor már a film elején ismerjük a gyilkost, és ezzel a tudással követjük nyomon az eseményeket, és amikor nem tudjuk ki a tettes és így együtt élünk, gondolkodunk a detektívvel.
A nyomozó című magyar film valahogy ennek a kettőnek az ötvözete. Hiába tudjuk, ki a gyilkos, tulajdonképpen nem is őt keressük, hanem az indítékot. Maga a forgatókönyv – melyet a rendező, Gigor Attila írt - egyszerűen zseniális. Olyan váratlan fordulatokkal van teli, hogy sokszor leesett az állam, hogy ezt még így meg lehet csavarni, és a különböző fordulatoktól nem lett erőltetett, nem vált hátrányára, hanem másfél órán keresztül izgalomban és érdeklődésben tartott. A film három díjat is bezsebelt a 39. Magyar Filmszemlén, köztük a legjobb forgatókönyvet is, szerintem még többet is megérdemelt volna, például a legjobb zenét is neki ítéltem volna. Olyan igazi krimibe illő, néha ijesztő akkordok szólaltak meg, de pont a legjobb helyeken. A legjobb vágást is megérdemelte volna – már ha van ilyen kategória -, bár bevallom, néha egy-két képsort csak csukott szemmel néztem végig, de ez már az én bajom.
A főszereplő alakítása egyszerűen fenomenális. Anger Zsolt annyira jól alakította az általa megformált ember jellemét, hogy ha nem láttam volna másik filmben, azt hinném, hogy ő ilyen, nem játszik meg semmit, egyszerűen magát adja. Az általa alakított Malkáv Tibor személyisége ambivalens, a szavak nélküliség élő kifejezőeszköze. Semmi sincs az arcára írva, sem az, hogy mit gondol, sem az, hogy mit érez, egyszerűen semmi, mégis nyitott könyv előttünk. A rezzenéstelen arcon azonban egyre sűrűbben feltűnik egy rángás, egy tik. (Próbáltam itthon utánozni, nem ment.) Semmi szeretnivaló sincs benne, sem a külsejében, sem a modorában, sem a tetteiben, mégis szurkolunk neki, izgulunk érte, hogy sikerüljön a terve. Tud úgy nézni, mint a legbutább, üresfejű ember, ennek ellenére látni lehet rajta, ahogy gondolkodik, agyal és kombinál. Humora sincs, ezért is lepődünk meg, hogy milyen jókat nevetünk a száraz megjegyzésein, melyeket szinte csak véletlenül mond.
A történet leegyszerűsítve arról szól, hogy van egy boncmester Malkáv Tibor, akinek az élőkhöz csak beteg édesanyja köti, akinek egyetlen esélye maradt az életben maradásra, ha külföldön megműtik. A fia, hogy a pénzt megszerezze, bármire képes, de a lehetőségei szűkösek, ráadásul a pályázatot is elutasítják, amit a gyógykezelés elnyerésére nyújt be, így kérdezés nélkül elfogadja egy Küklopsznak nevezett ember ajánlatát, hogy ölje meg Szirmai Ferencet. Profi bérgyilkos módjára meg is teszi és felveszi érte a megérdemelt jutalmat. Igen ám, de a gyilkosság után nem sokkal az áldozatától kap egy levelet, melyben közli vele, hogy rokoni szálak fűzik őket egymáshoz. A krimi tulajdonképpen itt kezdődik, mikor hősünk elkezdi boncolgatni, hogy vajon miért kellett megölnie ezt az eleddig ismeretlen embert, miért pont őt bízták meg ezzel a feladattal, és egyáltalán ki is ő, Malkáv Tibor valójában?
Hihetetlen változáson megy keresztül a nyomozás során, mivel itt már nem hallgathat, muszáj kérdeznie, határozottnak lennie. Döntéseket kell hoznia, mégpedig sokszor azonnal, egy számára ismeretlen területen: az életben. Az újdonsült rokonokkal kapcsolatba kell lépnie, mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem bújik ki a bőréből, az marad, aki volt. Álom és valóság kiegészíti egymást.
Egy szerelmi szál is teret nyer, de semmi fellángolás, csak úgy, mintha ott sem lenne, semmi jelentősége, de mégis hiányozna, szegényebb lenne a történet nélküle.
A film legfontosabb érdeme viszont az a humor, ami ugyan nem annyira illik a krimi műfajához, de sokszor oldotta a feszültséget. Ez is azt a kettősséget erősítette, amely egész idő alatt jellemezte az eseményeket. Egyszerűen fergeteges poénokat engedtek meg maguknak a szereplők, a legszürkébb jelenetben, amikor már semmi „jóra” sem számítunk egy tőmondat, egy szó, vagy csak egy gesztus olyan nevetést vált ki, mintha már régóta visszafojtotta volna a néző, és most végre nem tud és nem is akar parancsolni magának.
Volt egy jelenet, ami azt hiszem a kedvencemmé vált. Számomra ez volt a film legszebb és legsokatmondóbb képsora. Nem mesélem el, mert ha valaki megnézi az ajánlásom után és esetleg nem tetszik neki a film, bár ezt nagyon kétlem, akkor már csak ezért a pár percért érdemes volt végigülnie. Csak annyit árulok el, hogy a Forrest Gump jutott eszembe erről a jelenetről, pontosabban Tom Hanks, és azt kell hogy mondjam, hogy az amerikai színész is megirigyelné Anger Zsolt alakítását. (Ezek után senki sem fogja eltéveszteni, hogy melyik snittre gondoltam.)

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Zita!
Örömmel olvasom, hogy ilyen lelkesen írsz az egyik kedvenc filmemről. :-)
Engedj meg egy helyesbítést: A Nyomozó azon a bizonyos filmszemlén 5 (öt) :-) díjat kapott: a legjobb forgatókönyven kívül, a legjobb férfi főszerep (Te is biztos egyetértesz vele :-), a legjobb vágás (Te is hiányoltad :-), A TV2 Moziverzum díját (egy kis pénzzel és médialehetőséggel jár), és a Diákzsűri fődíját (ők a fesztivál legjobb filmjének ítélték). Ez mind a Filmszemle hivatalos díjkiosztóján került átadásra, tehát a filmszemle díjának tekintendő. Diákzsűri egyúttal szintén saját díjazásában is a legjobb forgatókönyvnek itélte. Azóta a film külföldön is szép fesztiválsikereket ért el, Karlovy Varyban díjat kapott, Törökországban fődíjat nyert, Németországban, de pl. itthon Pécsett is elismerést kapott.
Még annyit, hogy most jelent meg Gigor Attila következő, új filmjéről a hír (aminek szintén Ő írja a forgatókönyvét, és szintén "véres" történet lesz :-), illetve nemrég ment a Nemzeti Színházban az Ő rendezésével egy nagysikerű felolvasószinház, amit valószínűleg teljes szinpadi műként is bemutatnak majd...
Ha van kedved még a témáról cseverészni, keress meg a lacaobuda kukac freemail pont hu címen.
Üdv
Llaca

Zita írta...

Kedves Llaca!

Köszönöm a kiegészítést, így higgyen az ember az internet infoinak. Gigor Attila adatlapját néztem a Port.hu-n és ott csak 3 jelölést adtak a filmnek. Nem nagyon szoktam utánaolvasni a filmeknek, melyekről írok, hogy ne befolyásolhassanak, csak a legszükségesebbeket nézem meg, de még így is félrevezethetnek.
Örülök, hogy tetszett a kritika, de ez is a film érdeme, nem lehet rosszat írni róla.
Zita

Névtelen írta...

Kedves Zita!

Igen, Gigor Attila nevére 3 szemle-díj szól, de a film 5 díjat kapott, hisz Anger Zsolt és a vágó Kovács Zoltán is díjazott lett, lásd http://www.port.hu/a_nyomozo/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=91687&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2

A lényeg, hogy jó és tetszett. ;-)

Névtelen írta...

Bocs, az előzőt is én írtam, csak még ismeretlen nekem ez a bejegyzési forma... :-)
Üdv, Llaca

azs írta...

Kedves Zita, örülök, hogy eltalált, jó volt olvasni. Facebookon megtalálsz. Csók anger.

Zita írta...

Kedves Zsolt!
Nagyon megtisztelő, hogy elolvastad a bejegyzésemet, és még örömet is okoztam vele. Én nem vagyok ismerős a facebookon, de reménykedem, hogy visszalátogatsz a blogomra és talán eljutnak hozzád soraim.
Zita