1 hónaposan

A kiscicák egy hónaposak lettek. Hihetetlen, hogy ennyi idő alatt szinte már felnőttek, bár még mindig a tejecske a kedvenc, de már belekóstolnak a „nagyok” tányérjába is. A parketta csúszósságát gyorsan megszokták, néha úgy szaladnak, mintha kergetnék őket, de mászni azért jobban szeretnek, természetesen leginkább a lábunkon felfelé, főleg ha csupaszon van.

A hálószobából már rég kiköltöztek, de a doboz még hálóhelyül szolgál éjszakára, így elkerülhetjük, hogy bemásszanak az ágyunkba. Persze a dobozt is biztonságossá kellett tenni, mikor láttam, hogy minden létező és méretű lyukon megpróbálják átpréselni magukat, hogy friss levegőt szívjanak.

Leginkább Csikivel vannak problémáim. Iszonyú mennyiségű étel fér belé, nem győzöm a tányérját telerakni, pedig muszáj, mert nagyon kitartóan képes követelésének hangot adni, és ezzel az idegeimre menni, ráadásul nem szalonnabőrért könyörög, csak a legízletesebb ételeket hajlandó elfogadni.

Már most kezd kialakulni az egyéniségük. Van a megfigyelő, a játékos, a bátor és a pisis. A legjobb viszont az, hogy fogalmam sincs, mikor melyik a megfigyelő, a játékos, a bátor és a pisis, mivel annyira egyformák.