- Teresa!
Gyere gyorsan, láttad? Loredana kiadta az alsó lakását idegeneknek!
-
Komolyan? Nem láttam.
-
Óvatosan nézz fel az erkélyre, mert ott ülnek mind a négyen. Gondolom a két
szülő a két gyerekével.
- Aha…
látom, jaj a két gyerek csókolózik!
- Jól
van, csak tipp volt, akkor nem testvérek… hú látom, hogy mennyire nem, pedig
olyan fiatalok, de hát tudod, hogy van ez manapság!
- Persze,
és állandóan a telefonjukat nyomkodják, az én unokám kezében is folyamatosan ott
van, bár azért minden nap eljön hozzám beköszönni.
- Nem
lehet rá semmi panaszod, nagyon tisztelettudó fiú, nem csoda, jó nevelést
kapott. A múltkor még nekem is hozott egy kenyeret, amit a menyed sütött.
- Hú, az
milyen finom volt! Annyira van érzéke a sütemények készítéséhez, hogy én már
mondtam nekik, nyissanak egy cukrászdát, de hát Lucia olyan félénk, gyáva
belevágni, pedig biztos vagyok benne, hogy elférne az ő kis cukrászdája is a
többi mellett.
- Tény,
hogy egymás szájába érnek az éttermek, bárok és fagyizók, de látod, hogy mind
meg tud élni, annyi a turista!
- Azért a
múltkori emberáradatot nem sűrűn viselném el. Tudod, amikor itt volt az az
énekes és a strandon egy homokszemet sem lehetett látni, hogy is hívják, valami
Jovinazzo, vagy mi…
-
Jovanotti, mamma!
- Jaj
Andrea, de jó hogy megjöttél, mesélj, mi újság, már olyan rég láttalak.
- Tegnap
óta rengeteg minden történt velem…
- Jól van
na, ne szemtelenkedj! De ilyen korán nem szoktál…
- Mert
Paolo hívott, hogy segítsek neki.
- Ugyan
mit kell neki segíteni?
- Valami
üvegeket akar lehozni a tetőtérből és hoztam a csörlőt, hogy majd azzal
könnyebben megoldjuk.
- Olyan
segítőkész vagy, nagyon büszke vagyok rád!
- Tudom
mamma, nem csoda, hisz nyaranta te neveltél.
- Hát
igen, te kis huncut! Sütök is neked mindjárt egy csokis süteményt.
- Az
remek, de nem lehetne inkább egy spagettit tenger gyümölcsével?
- Na
nézzük, hány óra van… 10, akkor hamarosan befut Francesco a halászatból, és ha
hozott alapanyagot, akkor megcsinálom… na már itt is van.
- Ciao
Francesco! Milyen volt a fogás?
- Rákból
most volt bőven és tintahalból is, a többi csak mutatóban…
- Esetleg
polip?
- Egy
kettő akad. Ezek szerint ebédre kéne?
- Andrea
úgy megkívánta a tengeri herkentyűket.
-
Mindjárt beállok a garázsba és akkor kipakolunk, megnézzük mi van.
-
Segítsek navigálni?
- Egy jó tengerészt
sosem kell navigálni, fiam!
- De a
kocsi oldala nem ezt sugallja!
- Ne húzd
ki a gyufát Andrea, tudod jól, hogy ez csak egy tárgy, történhetnek vele kisebb
balesetek, nem kell túl aggódni… csak vigyen el egyik helyről a másikra.
- Ne
bántsd az unokámat Francesco, mert nem kapsz a spagettimból!
- Annál kedvesebb
vagy te, mint hogy ne kínálj meg engem a főztödből, arról nem is beszélve, hogy
annyit fogsz készíteni, hogy az egész utcának jutna belőle!
- Jól
ismersz már engem, igenis adok, mert nem foszthatok meg senkit attól a mennyei
élménytől, ami az én lábosomból kerül ki…
- De
milyen paradicsomot használsz?
- Amit Stefano
rakott el a télen… isteni, alig tett bele fűszert, mégis olyan zamatos.
- Majd én
is kérek tőle.
-
Hamarosan hozzuk is le a tetőtérből, már jön is Paolo!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése