Barletta

- Sergio! - ugye tudod, hogy nem sokára megérkeznek és még fel kell vinni a művirágokat, hogy kicsit otthonosabbá tegyük a szobát.

- Tudom, tudom, elmondtad már elégszer! Ne aggódj már annyira! Mikor érkeznek pontosan?

- Mindjárt megnézem a chaten, mert már én sem emlékszem… annyi kérdésük volt és úgy tűnik eléggé bizalmatlanok, lehet, hogy majd mindenbe belekötnek, nem is lesznek kedvesek. Emlékszel milyen türelmetlenek voltak, hogy nem válaszoltam nekik azonnal! Te pont akkor utaztál el és én el is felejtettem, hogy írnom kéne, de mikor az sms-t küldték, azonnal reagáltam rá és azt beszéltük, hogy ha Bariba érnek, akkor felhívnak.

- Oké, de ne felejtsd el az eredeti kérdést!

- Hogy mit?

- Hogy mikor érkeznek? Melyik napon?

- Ja igen, 8-án, pénteken. Vagyis holnap!

- Minden rendben lesz, nyugodj meg kérlek, csak még ugorjunk be a kávézóba...

- Hú tényleg, el ne felejtsünk szólni nekik, mert én nem mondanám el, hogy nem is minden napra kapnak reggelit, még csak az hiányozna, hogy 4 személyre álljam 10 napig!

- Ezt azért a hirdetésbe is beleírhattad volna, nem?

- Bele, de így azonnal lecsaptak rá…

- Nem biztos, hogy emiatt…

- Nem baj, majd az a tökkelütött pincér elmondja nekik, hogy csak 4 reggeli jár, vele hiába hepciáskodnak, mert lepereg róla, ahogy a köszönés is, ennyit meg tud tenni a kedvemért, ha már minden nap ott fogyasztunk! Jaj, remélem tetszeni fog nekik a picike lakásunk. Hisz Barlettában minden lakás ilyen kicsi, vagy még kisebb. Az meg, hogy a centro storicoban van, közvetlenül a gyönyörű templomunk mellett, igencsak előnyére válik.

                                                                             ***

- Na, sikerült megértetned Jacobbal, hogy mit akarunk?

- Hát nem volt egyszerű, de aztán le is írtam neki, hogy pontosan mit kell mondania, és harmadjára már fejből tudta.

- Szerintem, mikor megérkeznek, menjünk ki eléjük az állomásra és hívjuk meg őket egy kávéra, közben mindent megbeszélünk.

- Már, ha lesz közös nyelv, amin beszélhetünk! Bár írni szépen tudtak, alig volt benne hiba. Az autóba viszont nem hiszem, hogy elférnek, hisz négyen vannak, csomagokkal, Te meg sosem pakolsz ki a csomagtartóból…

- Miért is tenném, hisz két nap múlva megint mennem kell Milánóba, tudod.

- Persze, menned kell… Esetleg engem is elvihetnél…

- Nem is tudtam, hogy jönnél! És a vendégek? Ha bármire szükségük van? Ki figyel rájuk?

- Nyugi, nem megyek veled sehová, majd csapunk a lányokkal egy, vagy több görbeestét.

- Na látod, ez sokkal jobb program!

                                                                               ***

- Na, Loredana? Minden oké? Megnyugodtál?

- Meg Sergio, tényleg nem volt semmi probléma, nagyon kedvesek, és az elromlott hűtő miatt sem hepciáskodtak, bár azért volt némi arcjátéka a nőnek, hogy is hívják? Olyan fura neve van.

- Zitta, ha jól emlékszem és tök jót beszélgettem vele az autóban. Elmondta, hogy honnan tud olaszul, hogy a dédmamája nem messze született, hogy imádja Dél-Itáliát, rendkívül szimpatikus nő és a külsején tényleg látszik az olasz vér…

- Gondolom Te is tetszettél neki a csábos csíkos nadrágodban.

- Abban biztos lehetsz! és nem akarták elhinni, hogy mixer vagyok Milánóban.

- Ja, Dalíhoz hasonlítottak a kackiás bajuszod miatt. Egyébként én is ismerem ezt a sztorit, mert a pasi, Antonio nekem is elmesélte, míg elsétáltunk a kávézóig. Remélem Jacob holnap érthetően előadja a reggelivel kapcsolatos információkat.

- A nő mindent megért, ha a válasznál gondolkodik is a szavakon, úgyhogy nem lesz semmi baj. Úgy sem mennek haza azért, mert kevesebb reggelit kapnak, mint amit ígértünk…

- Csöngettek! Ki lehet az? Vársz valakit?

- A csajszi volt, mert elhagyták a szüleiket és nem bírtak bejönni. Remélem ebből nem csinálnak rendszert, hogy engem zavarnak fel!

- Nyugi Loredana, hamarosan ők is megszokják, hogy mit lehet és mit nem, elég intelligensnek néznek ki ahhoz, hogy felfogják a szabályokat. Kiülünk a teraszra? Keverek neked egy koktélt.

- Remek… Nézd, már mennek is a tengerhez. Mi már napok óta nem voltunk, pedig itt van 10 percre, de mindig itthon ülünk.

- Mert innen remek a kilátás, a szomszédoktól pedig megtudjuk az összes pletykát, amit hallanunk kell.

- És mert te holnap már megint elutazol a csodálatos Milánódba.

- Te pedig bulizol a csajokkal és megint szexin öltözöl fel, mint ahogy szoktál.