Aprajafalva

Alberobello valóban olyan hatást kelt, mintha törpök laknák, a mesebeli kis házikók rendkívül egyedi kivitelezése és megjelenése igazi turista látványossággá vált az idők folyamán.

A trullók ma már a Világörökség részét képezik, és valóban lenyűgöző látványt nyújtanak a szemlélődőben.

A trulli eredetéről többféle történetet olvastam, pl. hogy eredetileg a pásztorok szállásaként funkcionált. Tulajdonképpen egy könnyűszerkezetes épületet hoztak létre, kőből, mert hogy az volt kéznél, és ez volt a legolcsóbb lehetőség arra, hogy valakinek fedél kerüljön a feje fölé, akár átmenetileg is.

A másik feltevés szerint azért épültek mindenféle kötőanyag nélkül, mert II. Giangirolami di Acquaviva gróf így akart segíteni az itt élő pásztorokon, hogy ne kelljen adót fizetni a házaik után. Mikor az adószedők megérkeztek, hipp-hopp lebontották a trullókat, és mikor távoztak, újra felépítették a házaikat. Kicsit macerás lehetett így élni, de elég sokáig tették mindezt, viszont nem a végtelenségig, mert egy idő után lebukott a gróf és adócsalás miatt a nápolyi király börtönbe záratta.

A lényeg viszont az, hogy ma már gyönyörűen rendbe hozott, hófehér trullók hívogatják a kuriózumok kedvelőit, így minket is.

A szállásunk úgy 100 km-re volt Alberobellotól, az előző napokban igyekeztünk pontosan megtervezni az odautat, hogy ne érhessen bennünket meglepetés. Korán akartunk indulni, hogy legyen egy egész napunk arra, hogy mindent alaposan körbejárjunk.

Reggel 8-kor már az állomáson voltunk és… integettünk az orrunk előtt elhúzó vonat feneke után.

Minden bátorságomat és szókincsemet összeszedve előadtam szerencsétlen történetemet az információs pultnál egy nagyon türelmes és megértő olasz vasutasnak. Közben jelentőségteljesen lobogtattam a kezemben a nem túl olcsó jegyeket, melyek már az átszállást is tartalmazták. Magam is meglepődtem, mikor kiderült, hogy nincs minden veszve, egy óra múlva indul a következő vonat Bariba, ott át kell szállni a megfelelő buszra és másfél óra buszozás után már meg is érkezhetünk a célállomásra.

Ha nem késsük le a vonatot, akkor úgy 11 körül az áhított városba érhettünk volna, így sajnos csak 14 órára jutottunk el, úgyhogy parányit gyorsabban andalogtunk, mint szerettünk volna, de ez van, mikor az ember nem saját autóval közlekedik.

Már a busz ablakából érezhető volt, hogy közeledünk Alberobellohoz, mivel egyre több trullo emelkedett ki a földből, a többség szépen beépülve a családi házak vagy gazdaságok közé, látszott, hogy használják is őket. Ezek többsége még nem volt hófehérre meszelve, szürkén vette fel a környező kövek stílusát.

Alberobellóban viszont leginkább a tiszta, fehér falú házak és szürke tetők vonzották a szemet. Azt már említettem, hogy mindenféle kötőanyag és habarcs nélkül épültek ezek az épületek, ettől függetlenül elég stabilnak tűntek. A tetejük lapos kövekből vannak kirakva, mely süvegszerűen emelkedik és amire különböző ősi szimbólumokat, jelképeket festettek. A házak vastag falai és kevés nyílásai a hőszigetelést volt hivatott képviselni. A kezdetben ablak nélkül épített lakóházak igencsak sötétek voltak belülről, ezért az ajtóval szemben egy tükröt helyeztek el, hogy általa több fényt vonzanak be (úgy látszik ismerték a feng shuit is). A többnyire henger alakú házak általában egy vagy két személy számára készültek, és ahogy növekedett a család, úgy toldották meg újabb és újabb szobákkal az eredeti helységet.

Törpként sétálgatva a házikók mentén rendkívül megfogott az egésznek a hangulata. Persze a túl sok turista ezt a meghittséget igyekezett meghiúsítani, de szerencsére nem sikerült nekik teljesen.

Meglepő volt, hogy a szuvenír boltok rengetegében néhol lakóházként funkcionált egy-egy épület a főutca mentén. Pont tanúja voltam egy jelenetnek, mikor az egyik turista benyitott egy házikóba, mire a tulaj trikóban és gatyában felháborodva kitessékelte.

Egyébként belülről is nagyon kellemes érzetet keltettek az épületek, bár a félhomály azért nem volt túl biztató. Az egyik boltban az is kiderült, hogy az trullo alatt hatalmas pince is található, amit a mogorva tulaj nem engedett lefotózni, csak pénzt dobhattunk volna bele. A kőépületek rengetegének közepén egy hatalmas park hozta közelebb a természetet, mely éppen a kéttornyú templom közelében volt, mely szintén a trullók stílusában épült. Remélem azért innen már nem spórolták ki a kötőanyagot, vagy utólag azért megerősítették és nem fog leomolni egy nagyobb szélvihar következtében.