Lucca - Tempagnano

Tulajdonképpen túl korán érkeztünk meg, ugyanis a szállást csak délután lehetett elfoglalni, mi pedig reggel nyolckor már Luccában voltunk, ahonnan Tempagnano csak egy órányira volt, így már az első napon kirándultunk, várost néztünk, kicsit elgyötörten, de azért lelkesen.

Luccát egy várfal veszi körül, csak hogy még kíváncsibbá tegyék a látogatót, hogy mi lehet odabent. Kerestük az ingyenes parkolóhelyet, mindhiába, így jó pár kör után végre megállapodtunk az egyik városkapunál. Lucca óvárosát hatalmas várfal veszi körül és bár nem túl nagy maga a cittá, rengeteg középkori látnivalóval rendelkezik. Lucca vezetősége megtiltotta, hogy a várost „oda nem illő” dolgokkal csúfítsák el, mint például gyorséttermek, szexshopok illetve kötelezték az éttermeket arra, hogy legalább egy tipikusan toscan ételnek szerepelnie kell az étlapon.

Aztán felhívtuk Nutinit, hogy esetleg mehetnénk-e picit korábban, mert már a pisztácia fagylalt sem volt olyan ízletes, mint amilyennek lennie kellett volna. Természetesen nem hárult akadály a korábbi érkezéshez, mint ezt annyiszor tapasztaltuk. És most láttuk meg az igazi Toscanát, a szerpentineket, az európai cédrusból készített allékat, a rengeteg olivafát, a teraszos földművelés rendezettségét, a kastélyoknak tetsző lakóházakat és még sorolhatnám.

Egy hatalmas hegyre másztunk fel, olyan hajtűkanyarokkal megspékelve, hogy csak egyesben lehetett haladni és rendkívül örültem, hogy nem én vezetek, mert minden másodiknál be kellett csuknom a szemem. Szerencsére a gps jól működött, nem tévedtünk el, a legszűkebb utcákban sem jöttek szembe, tulajdonképpen megérkeztünk… az Isten háta mögé.

Egy hatalmas háznál Nutini fogadott minket, a hegy csúcsán, aminél feljebb már csak egy templomtornyot láttunk, bár körbenézve még mindig volt feljebb ház, amit nem is értettünk, hogyan lehetséges.

Nutini középkorú őszes halántékú és szakállú, mindenre bólogató signore, aki 30 évig dolgozott Romániában, de azt nem sikerült kiszednünk belőle, hogy miért pont ott? Többféle munkakört is betöltött, volt szakács egy olasz jellegű pizzériában, de villanyszerelő is.

A nagy ház egyik külön lakrészét kaptuk meg, ahol két emeletet foglalhattunk el négyen. Belépve a házba megcsapott az öreg bútorok és falak ontotta doh-szag. Volt ott hatalmas utazóláda, amire házigazdánk „viccesen” megjegyezte, hogy ne nyissuk ki, mert hulla van benne. Volt egy kisebb is a hatalmas szobában, abból egy nyakkendő lógott ki… nem kérdeztünk semmit, biztos, hogy nem nyitjuk ki. A szoba sötét volt és kicsit nyomasztó, de ez nem volt meglepő, hisz karnyújtásnyira volt tőlünk az erdő, sűrű növényzettel, mely erősen árnyékolta és jelentősen lehűtötte a levegőt.

A felső szinten viszont világos volt, erkéllyel, a fürdőszobában jakuzzival. Mintha a lépcsők egy másik világba vittek volna. Természetesen nem ez lett a mi szobánk, de mi már ezt sem bántuk, annyira fáradtak voltunk. Csak ki akartam próbálni az ágyat, mennyire kényelmes és 3 óra múlva ébredtem fel.

Még volt annyi idő estig, hogy ismerkedjünk a környezettel. Az udvaron a gyönyörű kilátással egy kis kerthelység lett berendezve. Ha feljebb mentünk, betérhettünk a templomba és megnézhettük a temetőt, ahol olasz szokás szerint minden síron fotó mutatta, ki fekszik benne, és elektromos mécsesek világítottak. Leszaladtunk a faluba is, hogy igyunk valamit, ami csak lefelé bizonyult jó ötletnek, visszafelé, pizzával a kezünkben már nem volt annyira szórakoztató a 3 km-es séta.

Kiültünk a kertbe vacsorázni. Ahogy sötétedett, jöttek a szentjánosbogarak, ami számomra is új volt, még sosem láttam ilyen közelről, hogy ennyire világítottak volna. Tami fogott is egyet, hogy megszelídítse, persze hamar jobb belátásra tért. Volt két nagyobbacska bokor is, rajta piros termésekkel, úgy nézett ki, mint az apró paradicsom. Gyurival megkóstoltuk. Hát nem paradicsom volt, hanem valami sokkal fanyarabb, keserűbb gyümölcs. Később megtudtuk Nutinitől, hogy mérgező. Ezek után már mi is utána néztünk és kiderült, hogy jeruzsálemi cseresznyének hívják, kutyára, macskára azonnali halált okoz – persze ők nem olyan hülyék, hogy megegyék. Emberre gyomorrontás, hányás a jellemző, nagyobb mennyiségben szívbénulás.

Olaszországban meghalni? Gyönyörű! Ettől függetlenül úgy aludtam, mint a tej, a halott nagymamával a ládában és mérgező cseresznyével a gyomromban.