2008. március 20., csütörtök

Az otthon melege

Tami megint bajba került az óvodában. Már meg sem lepődöm, mikor elmeséli, hogy büntetésben volt, de most az óvó néni elvette a szupermannek beöltöztetett Mary cicáját egy egész napra. Ez igazán nagy szomorúságot okozott a lánynak, persze akkorát azért nem, hogy megígérje, legközelebb énekelni fog, amikor énekelni kell és nem bolondozni.
Egyik reggel úgy mentünk óvodába, hogy egy rongyos, félig szétment pulikutyát vitt magával, amivel igazán játszani sem lehet, mert eredetileg marionett bábu volt, csak már lejöttek róla a madzagok, a fa merevítő elvesztette funkcióját, évek óta nem vette elő. Vitte a kedvenc nyusziját is, úgyhogy jogosan merült fel bennem a kérdés, hogy a puli minek. „Az azért kell, hogyha megint nem akarok énekelni, Katus nyugodtan elveheti akár több napra is”- felelte a lányom frappánsan és én nem hogy megszidtam volna, még büszke is voltam rá.
A gyerek nem csak azért visz otthonról tárgyakat, plüssöket, játékokat, hogy felvágjon a többiek előtt, vagy játsszon velük, hanem hogy az otthon melegét, illatát, hangulatát, biztonságát is átvigye általuk, hogy máshol is otthon tudja érezni magát, már ha szeret otthon lenni. Tami mindig visz valamit, ebből tudom, hogy hiányzom neki, ha nem vagyok vele. Akkor érezném rosszul magam, ha sosem vinne semmit. (Persze néha túlzásokba esik és 5-6 jószággal érkezünk meg az óviba, de ilyenkor mindig hagy egyet-kettőt az autóban, hogy engem védjen és vigyázzon rám például egy harci plüss kacsa.)
Ismét van két nyulunk – nem plüss -, a harmadik – szerencsére – maradt a nagyszülőknél. A fiút Villámnak hívják, a lányt Viharnak, már ha a fiú a fiú és a lány a lány, mert idáig csak azt tudjuk, hogy különböző neműek. Tami tippelte meg a szőrük alapján a kilétüket. Már nem kicsik, különböző alomból származnak, úgyhogy nyugodtan lehetnek kölykeik is. Anti elkészített egy nagyobb nyúl-lakást, de ebben a szeles, esős időben nem nagyon akarnak kibújni az óljukból.
Tami a múltkor ébredés után, leült az asztalhoz és közölte, hogy megtanul írni. Az apja előírt neki szavakat, mondatokat, ő meg másolta a kis kockás füzetébe. Nem akartam hinni a szememnek! Szóval ilyen lesz, ha majd iskolás lesz. Egy-két betűnél még gyakorolta is, hogy szépen legyenek megformázva. Ugyan nem lett tökéletes, de az igyekezete és a példamondatok, melyeket szintén ő talált ki, dicséretre méltók. Pillanatnyilag azért inkább a huncutságon jár az esze, például mikor beöltözik a kinőtt macskajelmezébe, szoknyát húz rá és a sálamból készített mikrofonba nyávogja el a Macskafogó egyik betétdalát. Azt hittem, hogy az örökbefogadott macskánk neve, Bolondka nagyon találó, de rá kell jönnöm, hogy lassan ő a legnormálisabb közöttünk.Új telefonom van, amivel kezdetben még telefonálni sem tudtam, most viszont engem nem érnek el rajta. A múltkor szóltak a munkahelyemen, hogy telefonon keresnek. Nagyon meglepődtem, nem értettem, hogy mért nem a mobilomon hív engem bárki is. Anti volt, és ekkor derült ki, hogy a telefonom egyszerűen nem jelzi, ha hívásom érkezik, majd úgy két óra múlva küld egy sms-t, hogy hívásom volt. Kösz. Eddig csak Ericcsonom és egy Alcatelem volt. Ez most Samsung és kívülről nagyon jól néz ki, de sok furcsaságot művel. A legnagyobb bajom, hogy a tetejére tették a madzagját, így nem bírom kinyitni, ha a nyakamban van, mivel csúsztatható a fedlapja. Arra már rájöttem, ha hívnak nem is kell kinyitni, hogy felvegyem, de annyira következetlen volt a gyártó, hogy letenni már csak úgy tudom, ha kinyitom. Azt még mindig nem értem, miért nem lehet minden híváshoz egyetlen csörgőhangot beállítani. Csak egy gyári dallam volt benne és hol azt használja, hol az általam feltöltöttet, de azt ő dönti el, hogy mikor melyiket. Az sms küldés már meg sem lep, az Alcatel is igen bonyolult volt, a Samsung követi a példáját, de hogy mért kell oldal irányban fényképeznem, fel nem foghatom! A használati utasítása a legnevetségesebb! Gondoltam, majd hétvégén nekihasalok és átböngészem, hogy milyen trükkjei vannak, de a papírja szerint nem sok, alig pár oldalas és csupán a menüpontokat sorolja fel.
A tegnapi vacsorát Tami készítette: kőlevest. Nagyon finom lett, leírom a receptjét, ha valakinek kedve van elkészíteni, nem kell hozzá sok idő vagy korgó gyomor:Szénsavmentes ásványvízbe tégy egy csipetnyi borsot, sót és őrölt pirospaprikát. Fűszerezd gazdagon kakukkfűvel, tárkonnyal és cukorral. Mindenképpen tenni kell bele egy-két kanál áfonyalekvárt (egyéb íz is szóba jöhet), az üveg alján maradt oliva olajat, és rengeteg kávét, az sem baj, ha már lejárt a szavatossága. Természetesen a sóderrakásban talált, legnagyobb kő adja meg a leves igazi zamatát, amit a végén helyezünk bele, hogy minél nagyobbat loccsanjon.

Jó étvágyat!

Nincsenek megjegyzések: