Fogócska...Az utolsó pillanatban sikerült azért meglepni a lányomat, mikor megtaláltam a tavalyi díszes tojásokat és óvatosan felkötöztem őket a fákra, eldugdostam a kertben, és nagy nehezen rávettem Tamit, hogy menjünk ki és adjunk a nyulaknak enni. Úgy meglepődött, mikor az első tojást felfedezte, mintha nyulat látott volna a fán. „Olyan ismerősek ezek a tojások” – mondta, mikor már a harmadikat vette kézbe. Minden tojás egyforma, hárítottam, de láttam rajta, hogy már sejti, honnan vannak, de nem akarja elrontani az örömömet, mármint, hogy örömöt szerezhessek neki. Azon viszont nagyon meghökkent, hogy a nyulai kindertojást tojtak, de nem haragudott rájuk. Sajnos csak öt tojás maradt tavalyról, Tami túl gyorsan felfedezte a rejtekhelyüket és keresett tovább, hogy biztos van még.
A száraz zsömle Taminak is ízlik...Nem akartam csalódott arcot látni, gondoltam, meghosszabbítom az örömét és amiket megtalált, újból eldugtam. Már nagyon boldog volt, hogy ilyen sok tojást meglelt, csak kicsit furcsállta, hogy a kosárban mégsem lesz egyre több. Akkor hagytam abba a csínytevést, mikor a diófa előtt megállt, amire nem sokkal előtte felaggattam egy lila tojást, és kételkedve rám nézett: „az előbb alaposan megvizsgáltam ezt a fát, akkor nem volt rajta tojás”. A lebukás veszélyétől félve, inkább nem csaltam tovább, így is háromszor öt tojást talált meg.
Ki húz, kit?Nem tudom, miért ilyen szélsőséges az időjárás, de az állandó szélfúvástól már kiráz a hideg. Viszont sárkányt eregetni éppen ideális, úgyhogy eregettünk is. Egyszer a fára csavarodott föl, aztán nagyon magasra felszállt, lefelé pedig az ereszbe gabalyodott bele, de legalább nem az antennába.
Nem szoktunk locsolkodókat fogadni, de azért Tami két unokatestvérének nem tudtunk ellenállni, úgyhogy beengedtük őket. Kíváncsi voltam, hogy Tami miként fog viselkedni. A bejelentkezéstől a megérkezésig tartó ötperces várakozás alatt majd’ kibújt a bőréből, aztán meg a pörgős szoknyával együtt a szégyenlősséget, visszafogottságot is magára öltötte, mint egy kis mimóza. Engem utánozva ő is csak a pólójára kérte a kölnit, így megúszott egy hajmosást, de a vendégek távozása után, azonnal átöltöztük, hihetetlen mennyire büdös tud lenni háromféle kölni egy tenyérnyi helyen.
A nyuszi etetése nyárson sült fűszállal.Újabb macska költözött a teraszunkra. Egy kis cirmos, piros sál volt a nyakában, de azt levettük, már csak azért is, hogy a kullancsokat ki tudjam szedegetni a nyakából, fejéből, mert rengeteg óriás példány volt benne. Szép cica és a nyávogása inkább csipogásra hasonlít, méteres bajsza van, de még kölyök lehet. Meg sem várták, hogy kitegyem a Macskaszálló táblát, de már két jószág beköltözött a sajátunk mellé. Nevet még nem adtunk neki, de szerintem Csipogó lesz, bár az is lehet, hogy Tej, mert már megivott fél litert. Azért még reménykedem, hogy előkerül a gazdája, mert lehet, hogy elszökött valahonnan és egy gyerek nagyon várja haza, mivel a kóbor macskákon nem szokott kendő lenni. Majd kitűzök egy-két hirdetést a buszmegállókba, csak pillanatnyilag nem működik a nyomtató.
Tami még mindig szerelmes Balázsba, aki szintén szerelmes lehet a lányomba, mivel szőrös tücsöknek hívja. Kérdeztem Tamit, hogy nem bánja-e, hogy így nevezi? Azt felelte, hogy egyáltalán nem, szerinte nagyon aranyos tőle és az a lényeg, hogy köszön. A lányom már arra is felkészített, hogy ha kicsikéje születik, akkor nekünk költöznünk kell, mert ő már úgy megszeretett itt lakni. Fel sem merült benne, hogy mi is maradhatnánk!? Szőrös tücsök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése