Bementem a ház legkisebb helységébe és a látvány felért egy korty méregerős kávéval. Már máskor is előfordult, hogy Csiki a doboz helyett a papírba végezte a dolgát, de eddig mindig olyan ügyes volt, hogy benne maradt a cucc, még csak egy csöpp sem ment mellé, akármilyen kicsi volt is a nyílás. Most viszont a papírzacskó tetejét teljesen szétszaggatta, az alom fele kiborult a kőre, Csiki pedig nem csak kaparta a melléktermékét, hanem forgott benne, közben lökdöste a nagyobb szemeket, majd kirohant a lábam mellett, be az ágyba, magával sodorva egy maroknyi almot, aztán visszafutott, megint meghempergőzött, csúszkált benne és ezt így folytatta volna unásig, ha én hamarabb meg nem unom. Nem igazán így képzelem a vasárnap reggelemet, de nem volt más lehetőségem, mint hogy takarításba kezdjek, ami először a porszívózást, majd az ágynemű cseréjét, mosását jelentette.
Pedig fülemben még a tegnap esti buli hangjai zsongtak, ami a Sardinelli zenekar jóvoltából egy időre dobhártyámra nyomódott. Másodjára hallottam őket, úgyhogy van viszonyítási alapom és most sokkal jobbak voltak, mint az előző fellépésen. Sancika hozta a formáját, tőle ez nem volt meglepő, a gitár életre kel a kezében, gyönyörű hangokat tud kihozni a hangszeréből, látszólag minden erőlködés nélkül, tekintete ilyenkor teljesen átszellemül, megszűnik körülötte a világ, csak a zene van, a gitár és ő. A dobos srác is profi zenész, ő is nagyon otthon volt abban, hogyan kell felcsigázni a közönséget. Jani pedig egyszerűen önmagát adta, tekergette a mikrofont és rekedtes – Szikkadt – hangjával próbálta megragadni a lényeget. Egyik lírai számnál olyan gyönyörűen énekelt, hogy ki kellett nyitnom a szemem, hogy megnézzem, nem kapta-e ki valaki a kezéből a mikrofont. Táncolni ugyan nem táncoltam, de minden porcikám zizegett a ritmusra.A klub, ahol felléptek nem a kiváló szellőztetéséről híres. Az odajáró közönség pedig nem a füstmentes napok lelkes szervezői. Ebből következik, hogy már az első fél órában iszonyúan csípte a szememet a füst, de tűrtem, mert már az idejét sem tudom, mikor voltunk együtt régi barátainkkal. Ekkora áldozatot bármikor megtennék értük. Jó volt újra beszélgetni velük, vagy hallgatni a hülyeségeket, melyek sokszor csak egy kívülálló számára tűnnek annak, de aki ismeri ezeket az embereket, van egy kis fogalma az életükről, tudja, hogy ezek a történetek csak látszólag olyanok, mintha egy sóhajtással kifújnák magukból, csak úgy mellékesen, egyébként pedig az életük fontos része. Még Anti is meglepett egy-két anekdotával, melyet nem ismertem.
Boldog szülinapot Jani!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése