Erdély V. - Medve-tó

Parajd környékén nem csak a hegyek sósak, de a tavak is. Egyik nap elhatároztuk, hogy elmegyünk a Medve-tóhoz. Ne csak másszunk, fürödjünk is. Anti rám hagyatkozott, hogy én már jártam ott, nálam van a térkép is, navigáljam. Már nagyon rég jártam erre, akkor sem én vezettem. Láttam a térképen, hogy Szováta mellett van a keresett tavacska. Azt is tudtam, hogy Szovátán van egy fürdő, de a kettő nem kapcsolódott össze bennem, úgyhogy továbbmentünk. Mikor elértük a következő falut, akkor döbbentem rá, hogy a Szováta-fürdő a Medve-tó. Visszafordultunk. Rengetegen voltak, nehezen illetve nagyon messze találtunk parkolóhelyet. Ekkor Anti csapott a homlokára: a fürdőnadrágját a szálláson felejtette! Most már mindegy, legalább nézzük meg mennyibe kerül a belépő. Olyan sokat gyalogoltunk a bejáratig, hogy inkább tervet módosítottunk, minthogy visszafordultunk volna. Fürdés helyett a tó mellett illetve felett jártunk.

Mikor én itt nyaraltam csak földút vezetett körbe, most viszont készítik a járdát, de micsoda járdát! Az egyharmada valami piros, gumis anyagból van a futók számára. Már nagyon rég futottam, nem igazán volt lehetőségem. Itt vagy hegynek felfelé, vagy lefelé lehetett volna, ha pedig betonon, akkor sem egyenes, de még a forgalommal is számolni kell, mert a legeldugottabb úttesten is számtalan autó közlekedik. Síkvidékhez szokott lábam nagyon megörült ennek a szinte egyenes, rugalmas talajnak, bár sajnos nem tartott sokáig, mivel még nem fejezeték be az utat. Anti kicsit besegített a munkába, de akkor sem lett kész.

Medve-tó nevét onnan kapta, hogy felülről nézve alakja egy kiterített medvebőrre hasonlít. Mélysége elérheti a 18 métert. A tó különlegessége, hogy felső részén átfolyik a két környező patak édesvize, amely átengedi a napsugarakat, és az alatta elterülő sós vizet jelentősen felmelegíti, aztán e hő, a sókristályok által tárolódik. Mivel a visszasugárzást az édesvíz megakadályozza, a tó akkumulátorként viselkedve, tárolja a hőt. Minden nap 13-15 óra között bezárják a strandot, hogy az emberek által felkavart sós- és édesvíz újra egyensúlyba álljon.

Már nem emlékeztem, hogy ennyi kis tavacska veszi körül a Medve-tavat, bár az sem kizárt, hogy nem is láttam őket. Itt volt a Piroska-tó, a Vörös- és Zöld-tó, ahol fürdés helyett iszapot kentek magukra az emberek, mert ennek a víznek lényegesen koncentráltabb a só és ásványianyag tartalma. Aztán a Mogyorósi-tó, ami tulajdonképpen Bocs-tó is lehetne, hiszen a Medve-tóból átfolyó vizet tartalmazza, a különbség csak annyit, hogy itt egész nap lehet fürödni. Aztán itt van még a Rigó- és Keres-tó is, melyeket csak felülről láttunk.

Piroska-tó

Vörös- és Zöld-tó, a fekete iszapba öltözött emberekkel

Akkor értünk vissza a kiindulási ponthoz, mikor felhangzott a fürdésre buzdító síp. Végül Tami és én bementünk, míg Anti hazaszaladt a nadrágjáért. Alig találtunk egy talpalatnyi helyet, annyian voltak. Nagy nehezen egy törölközőt sikerült leteríteni a kuka közelében. Tami már nagyon várta a találkozást a vízzel. Az első meglepetés akkor érte, mikor a talpa hozzáért. Jéghideg volt. Biztattam, hogy nagy levegő, menni fog, és úgy tíz perc elteltével sikerült még egy lépcsőfokot lejjebb imádkoznom. Én már nyakig merültem a vízben, és élveztem a só hatását, ami fenntartott, nem engedte, hogy elsüllyedjek. Végre a lány is rászánta magát és beugrott. Ekkor már nem érezte mennyire hideg a víz, mert a lábán lévő számtalan sebet elkezdte marni a sólé. Nem sokáig bírta könnyek nélkül, úgyhogy rövidesen kimentünk tusolni, szárítkozni. Anti még úszkált egy keveset, mikor visszaért, mi pedig a parton hallgattuk a Váci Ifjúsági Zenekar kitűnő fúvósait.

Szováta fölött az erdőben, egy csodaszép tisztáson, fényűző palotában élt egy gyönyörű tündérasszony. Egyszer megpillantott egy székely pásztorfiút, akibe nyomban beleszeretett. A tündértörvények szerint azonban nem találkozhatott vele, csak éjszakánként hallgatta a legény furulyáját. Egy idő után nem bírta tovább, és elhatározta, találkozik a legénnyel. Leereszkedett a völgybe és meglátta a fiút egy szép lánnyal csókolózni. Irtózatos haragra gerjedt a tündérasszony, és a legényt a juhaival együtt kővé változtatta. A kegyetlen tündérasszony is megfizetett tettéért. Ezután csak a hegyekben bolyongott, fátyla foszlányaiból virágok lettek, amik benépesítették a hegyeket. A tündérasszony palotája pedig, még az este otthagyott égő tűzhellyel együtt, elsüllyedt. A tündérasszony szeméből könny fakadt, amely előbb patakká, majd tóvá terebélyesedett. Így keletkezett a Medve-tó, melyet alulról a tündérasszony tűzhelye fűt.