Bevett szokás, hogy éjszakára és ha nem vagyunk itthon, akkor bezárjuk a macskákat. Így ha nem tartózkodunk otthon nem kell türelmetlenül nyávogniuk, ha be akarnak jönni, hiszen bent vannak. Csiki sosem megy ki a kertből, megelégszik a nem túl kicsi, de nem is óriási, kerítéssel övezett birtokkal, mely biztonságot nyújt kóbor ebek és rosszindulatú emberek ellen. Bogarászik, hűsöl vagy napozik, fára mászik, nyulazik, szóval van lehetőség egy macska számára is. Huncut is sokszor csatlakozik hozzá, de inkább útra kel. Nem mehet túl messzire, mivel hívásra két percen belül itthon van, kivéve, amikor nem. Olyankor először az utat nézem, nem ütötte-e el valami, aztán megcsörgetem a dobozát, amiben szerinte a kedvenc tápja van, de én már kicseréltem kavicsra és ha ez sem válik be, akkor marad kint. Ilyenkor legtöbbször, mikor hazaérünk, rohan elénk, vagy a teraszon vár minket.
Most viszont bármit tettem, nem jött haza. Vége lett a hétfőnek és kezdődött a kedd. Eltelt a szerda és csütörtökön sem jött meg. Anti plakátokat gyártott, hátha a környékbeliek látták és vannak olyan figyelmesek, hogy szólnak. Már amennyiben nem zárták be direkt, vagy vitték messzire. Sajnos inkább ez az eshetőség állt fenn, hisz egy kutya sem ül 5 napig a fa alatt, hogy lejöjjön a cicus és a macska sem marad odakint szakadó esőben, ha fedél alá is jöhetne.
Pénteken, alig hogy hazaértünk Tamival, csöngettek. Ahogy közeledtem a kapuhoz, látom, hogy a kapuban álló férfinek dudorodik a pulóvere. Egyből tudtam, hogy a mi macskánk lapul alatta. Igazam lett. Az út túloldaláról a szomszédunk hozta. Kérdem a manuszt, hol találta? Hát tulajdonképpen nála volt és nem akart elmenni. Nyitva hagyta az ajtót, jöhetett-mehetett, de inkább maradni akart. Nem tudta, hogy nekünk ilyen jószágaink vannak, csak a plakáton látta meg és azonnal hozta. Minden szavát kétkedéssel fogadtam, hisz kizártnak tartom, hogy a saját macskánk, akit felneveltünk, olyan hűtlen kutya legyen, hogy a szembe házból ne jöjjön haza, amikor hallja, hogy kétségbeesett hangon hívjuk? Biztos voltam benne, hogy bezárta, főleg, mikor tizedjére mondta, hogy ne haragudjak. Alig akart távozni, lehet, hogy jutalomra várt, de mivel nem voltak tiszták a körülmények, eszembe sem jutott, hogy pénzt adjak neki. Még jó, hogy nem váltságdíjat követelt a macskánkért. Még ezt is kinézem belőle. Ez a szomszéd nem a jól öltözött, értelmes fajtából való, kicsit ittas is volt, nem akartam vele vitatkozni, annál jobban örültem a macskánknak, aki azonnal birtokba vette a kertet, összecsókolózott Csikivel, de nem dorombolt, nem engedte, hogy megsimogassam, búskomor volt és fáradtnak tűnt.
Éjszakára már nem tudtuk bent tartani, miután a fürdőszoba ablakán kúszott kifelé, inkább kiengedtem az ajtón. Jó, akkor menjél. Egész éjszaka úgy aludtam, mint egy nyúl és hajnal 3 körül meghallottam, hogy nyávog. Gyorsan beengedtem. Lefeküdt és azonnal elaludt. Eddig sem voltunk túl jó viszonyban, inkább Antit és Tamit szerette ez a macska, de most őket is kerüli.
Azt hittem, hogy vissza fog menni a szomszédhoz, megsértettük az önérzetét valamivel, hiszen a sziámik sértődékenyek, számos emberi tulajdonsággal rendelkeznek. Nem lehet őket lekenyerezni, és még bosszút is képesek állni.
Nagyon rosszul esett, hogy így viselkedik. Azóta eltelt már pár nap, jön-megy, nem marad egy helyen sokáig, de estére mindig hazajön.
Pedig korábban milyen jókat játszott együtt Csikivel. Látszott rajta, hogy boldog, jól érzi magát velünk, és most teljesen megváltozott, mintha nem is Huncut lenne. Csiki pocakjában szépen fejlődnek a kiscicák, már amennyire ezt meg tudom állapítani a kezemmel, amikor a hasára teszem. Olyan hancúrozás folyik odabent, mintha vízipólóznának és egy pillanatra sem állnak le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése