Hogyan kerüljük el a rendőrségi igazoltatást

Délután fél négykor végeztem a munkámmal. Gondoltam mielőtt a lányért mennék az iskolába, beugrom a bevásárlóközpontba pár apróságért. Beindítottam az autóm, amiben már új akkumulátor biztosítja az idegeskedés nélküli indulást. A körforgalom előtti benzinkúttól egy rendőrautó hajtott ki. Nem adtam neki elsőbbséget, mert nem járt neki, úgyhogy a szokásos tempóban behajtottam a körforgalomba. Utánam jött. Ügyeltem, hogy indexeljek kihajtáskor, bár nem szoktam elfelejteni. Ekkor vettem észre, hogy nem vagyok bekötve. Most már mindegy, nem kezdek el kapálózni. A jobbratartás szabályát betartva a padka mellett haladtam, bár elég széles volt a sáv. Ebben a pillanatban megelőzött a rendőrautó, bekapcsolta a villogóját úgy ment előttem, de nem lassított. Nézelődtem, hogy vajon nekem szól-e a jelzés, de amikor a jobb oldalon ülő rendőr kidugta a kezét az ablakon és a padka felé mutatott, már értettem, hogy bizony nekem szól. Szépen lassítottam, ahogy kell, kitettem az irányjelzőt, és végiggondoltam, hogy nem szívesen engedelmeskedem, mivel nem csak a biztonsági öv nincs bekötve, de a biztosítás sem befizetve - bár nem az én hibámból, mivel még mindig nem küldték a csekket.

Míg a különböző bírságok lebegtek a szemem előtt, meg hogy mivel tudnám elterelni a rendőrök figyelmét a feledékenységemről (téli kabátban???), hirtelen megállt előttem a rendőrautó és egy halk puffanást hallottam. Én még mindig nem álltam, tehát nem mehettem neki, bár ez is megfordult a fejemben. Az történt, hogy a rendőrautó előtti jármű is azt hitte, hogy őt akarják megállítani és nem lacafacázott, azonnal lefékezett. Mivel a rendőrök engem figyeltek a visszapillantó tükörben, hogy végrehajtom-e az utasítást, nem látták az előttük haladót, így nekiütköztek a hátuljának.

Na, gondoltam széles vigyorral az arcomon, itt az alkalom, hogy elillanjak, de azért ezt mégsem mertem, úgyhogy kikerültem őket, a sofőr mellett megálltam, ránéztem, kérdőn felhúztam a szemöldökömet – a széles vigyort képtelen voltam letörölni az arcomról –, hogy akkor most mi legyen? Ő kevésbé volt ilyen jókedvű, intett lemondóan, hogy menjek. Biztonságos távolból, már hangosan kacagtam, de a lámpánál azért bekötöttem magam.