Az a derék, ha a derék, derék

Anti két napig távol volt tőlünk munkaügyből kifolyólag. Elég nehezen viseltem, bár semmi különös sem történt, csak egyszerűen hiányzott. Most viszont két napja már ki sem mozdul a házból, amit szintén nehezen viselek. Na nem azt, mert együtt vagyunk, hanem mert nem bír nagyon járni, annyira fáj a dereka. Amikor hazaért, alig bírt kiszállni az autójából, kicsit megijedtem. Aztán hol rám, hol botra támaszkodva jutott el csiga tempóban az ágyig, ahonnan nagyon sokáig nem kelt fel.
Hájjal kenegettem a hátát, de az sem sokat javított az állapotán. A tanácsomat sem fogadta meg, hogy talán orvosnak látnia kéne, azt mondta kipiheni és jobban lesz. Ennek már két napja és bár javult, akár már a kert végébe is el tud sétálni, bot nélkül, de ez azért nem az igazi, főleg, hogy megígérte egyszer eljön velem futni, mert az önbizalma az egekben jár és azt állítja, hogy utol sem érem, amit én erősen kétlek, főleg, hogy egyre jobb időt futok, de most minden esély elszállt, hogy bebizonyítsam: jobb vagyok!
Tami is aranyosan ápolgatta, szinte már túlzásba esett, annyira nyájas volt hozzá.
Egyszer láttam ilyen állapotban, amikor egyik barátunknál padlólapot rakott le és egy rossz mozdulat után nem bírt felemelkedni. Akkor is botra görnyedve jött haza, akkor is megijedtem, hogy már soha nem lesz a régi, de úgy emlékszem, hogy hamarabb kilábalt belőle, mint most.
Míg nem volt Anti idehaza, végre meg tudtunk beszélni a barátnőmmel egy időpontot, ami mindkettőnknek jó volt, hogy találkozzunk. Mi mentünk hozzájuk, felköszöntöttük Lillát születésnapja alkalmából, bár már lehet, hogy a következő közelebb van, mint amelyik elmúlt, de örültem, hogy láthatólag sikerült örömöt okoznunk. Lilla nem sokat változott, hacsak méretekben nem, aminek főleg Tami örült, mert egy csomó divatos ruhát kapott tőle. Mi cserébe a már kinőtteket vittük vissza, aminek ő már nem veszi hasznát, talán majd a kistesó. Kibeszéltük a minket foglalkoztató dolgokat, tejes kávét kortyolgatva, és az egész délutánt erre szánva, de senki se gondoljon arra a reklámra, mikor csöpögős szappanoperával kell elkergetni a férfiakat, mi ennél értelmesebb dolgokról szoktunk dumcsizni, ahol akár egy-két férfi is jelen lehet, bár nem örülünk neki :). És ez jó volt. Sokszor az egyszerű, hétköznapi dolgok is lehetnek rendkívüliek és tartalommal fűszerezettek. Közben pedig a két lány is remekül szórakozott, hol babáztak, hol gyűrűre másztak, hol pedig rendőröset játszottak, ahol Tami volt a betörő.Csak akkor értünk haza, mikor már locsolnom kellett. Tami azonnal a frissen szerzett kopogós cipőbe és angyalruhába bújt, és locsolás közben azt játszottuk, hogy ő az udvar és a pillangók angyala, aki attól sem fél, ha néha lelocsolom, mert az ő szárnya bírja, csak a pillangókat kell megmentenie.