Hát mit mondjak, a mi macskáink vérmesebben, vadállatiasabban látnak neki egy egér elfogyasztásának, mint az oroszlánok tették ezt, pedig állítólag csak minden másnap kapnak enni, szóval éhesnek kellett volna lenniük, de úgy látszik minden küzdőszellem kihal a ketrecbe zárt jószágokból. Tami megjegyezte, hogy hoznunk kellett volna egy nyulat nekik. Biztos izgalmasabban költötték volna el az estebédet, ha a zsákmány mozog is. A bemondó szerint lócomb volt a vacsora, amit jó erősen kiszögeztek egy fához. Hát ennek a lócombnak még patája is volt, szóval kilógott a lóláb! Lustán falatoztak belőle, ha valami küzdelmet is látni akartunk volna, akkor élő lólábat kellett volna adniuk nekik.A másik élelem nem tudom mi lehetett, mert zsákbamacska volt. Próbálták szegény nagymacskák kibontani a zsákból a - gondolom desszertnek szánt - finomságot, de míg mi ott voltunk ez nem nagyon sikerült nekik. Lehet, hogy ezért kapnak csak kétnaponta enni, mert addigra legalább kibontják.
A rozsomákok (alias torkosborz) vacsorájából is láttunk némi ízelítőt, ők valamivel harciasabban marcangolták a zsákot, így a későbbiekben megpillanthattuk a benne rejlő immár hústól mentes növényevő jószág bordáit.Nem voltunk ott száz százalékosan, mert Tami délután nem aludt, azt mondta túlságosan izgult az éjszakai program miatt, azért nem bírt pihenni, így tíz óra magasságában már minden baja volt, leginkább az, hogy nem sokáig bírtam a nyakamban cipelni. Anti dereka sem örült az ácsorgásnak, úgyhogy a hiéna, vagy hiúz, valamelyik hi-vel kezdődő állat vacsorázási szokásait már nem néztük meg, hazafelé indultunk.
Úgy látszik ennek az intézménynek a leggyengébb pontja az ajándékrészleg. Most nem a régi bejáraton mentünk ki - félve az öreg boltostól (aki olyan „kedvesen” viteti el a vásárlókkal a szemetét), hogy éjnek évadján valami fantasztikus meglepetéssel rukkol elő, teszem azt egy világító, ocelot-mintás hajsütővassal, hanem ahol bejöttünk, vagyis ott sem, mert pár méterrel arrébb irányítottak minket, ugyanis a kijárat kizárólag az ajándékbolton keresztül vezet! Nagyon felháborító ez a direkt-ajánlás. Mért nem lehet ezt kultúráltan megoldani, hogy ha egy szülő venni akar a gyerekének valamit, akkor eldönthesse, hogy bemegy a boltba és megveszi, ha pedig nincs pénze rá, akkor mért kell a visító gyereket elráncigálni onnan?!
Szerencsére Tamival nincs ilyen gond, főleg, hogy elővigyázatos voltam, úgyhogy míg átértünk rajta, addig azzal volt elfoglalva, hogy az anyja mért mondta neki, hogy csukja be a szemét és szedje a lábát. Persze nem csukta be a szemét, viszont kerekre nyitotta és rám emelte, hogy magyarázzam meg, ezt mért is kértem tőle. Miközben magyaráztam, terelgettem kifelé, úgyhogy mire megértette, már késő volt.
Az éjjeli program zárásaként megcsodáltuk a Holdfogyatkozást is. Vagyis csak én, mert Anti már annyi ilyet látott, hogy nem érdekelte, Tami pedig az első negyed eltűnése után elaludt. Én is láttam már több fogyatkozást, ha nem is olyan sokat, hogy kihagyjak egy újabbat, de távcsővel még sohasem vettem szemügyre a bolygó fénylő felszínét, ahogy beárnyékolódik. Nekem úgy tűnt, mintha a Hold egy világító pingponglabda lenne, és ez nekem nagyon tetszett. (Bocsássanak meg gyermeki hozzáállásomért!) Megvártam, míg teljesen, vagyis majdnem teljesen eltűnik, de aztán már én sem bírtam tovább fent maradni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése