Esténként tényleg ez szokott történni, gondolom másokkal is, csak az volt a baj, hogy most nem hagytak aludni. Amint becsuktam a szemem egy tücsök rázendített, de olyan hangosan koncertezett, hogy nagyon nehéz volt beépítenem az álmomba. Gondoltam a nyitott ablak alatt kapta kezébe a hegedűjét, hogy gyönyörű szerenádjával kedveskedjen nekem, de most valahogy nem voltam ráhangolva, úgyhogy felkeltem, hogy becsukjam az ablakot.
Becsuktam, de a hegedűszó nemhogy halkult volna, inkább erősödött. A sötétben tapogatózva mentem a hang irányába, ami immár a konyhából jött, pontosabban a konyhaszekrény felől. A sötétben még egy elefántot sem vennék észre, nemhogy egy tücsköt, úgyhogy felkapcsoltam a villanyt. A tücsök azonnal elhallgatott, így egyre kevesebb volt az esélyem arra, hogy rátaláljak. Álltam és vártam, de mivel nem szólalt meg, lekapcsoltam a villanyt és visszafeküdtem.
Már éppen kezdtem volna elaludni, amikor újra kézbe kapta hegedűjét a tücske! A fejemre húztam a paplant, de így túlságosan beizzadtam, nem bírtam sokáig. Valami tücsök-szimfóniába kezdett, de a harmadik tétel után kötélidegeim szakadoztak, úgyhogy ismét felkeltem. Kezdtem már egy kicsit dühös lenni, mivel láthatólag vagyis hallhatólag szórakozott velem. Csak sötétben volt hajlandó muzsikálni, talán szégyenlős, de így esélyem sem volt arra, hogy elkapjam.
A szekrény tetején annyi minden van, de egyesével felemeltem a dolgokat, hátha alatta lapul a gaz, de sem a kávésüveg, sem a cukor, sem a doboz, sem a rágó alatt nem leltem a bogarat. A macskák is segítettek a keresésben, de többnyire mindenre ugrottak, ami megmozdult, a tücsök viszont mozdulatlanul rejtőzött valahol. Egy darabig még lesben álltam, de a sunyi tücske csak lapított! Közben bódultan a tücsök-kínzóeszközökről álmodoztam, mint például a tücsökszőrből készült vonóba húzás. Az is lehet, hogy tudományos felfedezést tettem! Nem tudom, hogy rendszertanilag ez fel van-e jegyezve valahol, de én rájöttem, hogy a tücsök fényérzékeny! Amint felkapcsolom a villanyt elhallgat, vagyis világosban képtelen megszólalni. Jó ezt tudni annak, aki éjnek évadján akar tücsköt fogni, tücsökháló nélkül. Álltam a sötétben a szekrény mellett, kezemben zseblámpával, hogy azonnal megvilágítsam a hangforrást, ha megszólal, de nem szólalt. Megvárta míg visszafeküdtem. Újra kikecmeregtem az ágyból, gondoltam kitolok én vele. A zseblámpát bekapcsolva a konyhaszekrényre tettem, hadd higgye, hogy nappal van, és ilyenkor nem szabad zenélni.
Immár megnyugodva visszafeküdtem, hogy végre átadhassam magam az álomnak. Már csak egy pislantás hiányzott ahhoz, hogy tényleg átlépjem az ébrenlét határát, ami azt is jelentette volna, hogy akár nagybőgőzhet is a tücsök, azt sem hallom meg, ha már egyszer elalszom. De a tücske pont az utolsó pillanatban zendített rá, méghozzá olyan hangosan, mintha az ágyamban feküdne. Hát nem sokat tévedtem, ugyanis a fény elöl bemenekült a hálószobába, de itt már nem bírt annyira elbújni, mint a konyhában, az én fülem meg igen jó, szinte azonnal rátaláltam és nyakon csíptem.
Épp azon kezdtem el morfondírozni, hogy milyen halállal lakoljon, vagyis mit énekelhetnék neki, amitől a világból is kiszalad, de csak a hegedűjét tudtam elvenni, mert Anti felébredt, megkegyelmezett az életének és kivitte. Azt mondta, hogy ez nem is tücsök, mert a tücsök fekete. Akkor ez szőke tücsök – feleltem, de az a lényeg, hogy végül én húztam el a nótáját!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése