Macska-egér-nyúl-játék

Végre visszatért a nyár, azt hittem már sosem lesz többé meleg, de ma hajat mostam és a napon szárítottam meg, ahogy nyáron szoktam. Imádom a napfürdőt! De minden örömbe cseppen egy kis üröm is. Visz

Már túl sok a macska a teraszon, és fűnek-fának ajánlgatom az egérfogókat, mégis tegnap a lányommal szomorúan vettünk búcsút két kiscicától. A legszebb vörös és a csúnyábbik cirmos távozott. Furcsa is volt, mikor reggel enni adtam a maradéknak, hogy csak egy tányért kell megtöltenem. Tulajdonképpen már a vöröset is elígértük, de ennek már egy hete, azóta nem jelentkeztek érte. Szóval aki még szeretne cicát, most szóljon, mert a végén nem marad. Az anyjuk hordja nekik az egeret, de Bolond is hozott már egy párat, hogy aztán jutalmul kutyakaját ehessen. Kász

A macskákkal együtt a lányom is távozott, amitől én elég szomorú lettem, mert a hétvégén sem lehettünk együtt, és már szerettem volna vele lenni, de annyira akart menni a szüleimhez, hogy engedtem, még úgysem komoly az óvoda, nekem is van elég dolgom, de amikor nincs, akkor nagyon hiányzik. Persze tudom én, hogy a most született kis csacsinak, kinek neve Tóbiás, répát kell adnia és a fülét megráncigálnia, de akkor is! A kérdő tekintet sok kérdést rejt bennem is

Nyúléknál is kidugta fülét az odúból a harmadik generáció. Úgy látszik tényleg havonta születnek. Eddig három nyuszi bújt elő, de így volt ez korábban is, aztán jöttek szépen sorban és nyolcig meg sem álltak. Ezek már nem nagyon fognak enni füvet, hacsak mi nem szedünk nekik (szedünk), mivel hiába nagyobbítottuk meg a ketrecet, mindent lelegeltek. A sziámik is imádnak nyúlra vadászni, de nem olyan félősek a nyuszkók, hamarabb fordulnak szembe velük, mint szaladnak el, ilyenkor már a macskát sem érdekli a zsákmány. A legnyúlabbak

Üregi macska

Az első generáció szerintem már vágósúlyba ért, csak nem tudom, hol kell leadni. Korábban mindenütt láttam kiírva, hogy átveszik a nyulat, most meg sehol.

A nyúlhad