Az az egy szépséghibája volt a tervnek, hogy Anti hajnalban indult, vagyis már 05.30-kor talpon kellett lennem. Na, nem baj, erőt vettem magamon, Tamit a nyakamba kaptam úgy ahogy volt, pizsamában, betettem az autóba és mentünk. A lány hihetetlen könnyedén túl tette magát, hogy elmaradt a reggeli lustálkodás, nem is gondoltam volna – még sem teljesen anyja lánya. Útközben gyönyörködtünk a felkelő Nap aranysárga-lilás sugaraiban és Tami megtanított nekem egy dalt, ami a pillangóról és a harmatról szólt. Kicsit nehezen fogott még az agyam, de a fél órás út alatt azért sikerült elsajátítanom a két négysorost, de bevallom már nem tudnám előadni.
A szüleim nagyon meglepődtek, mikor megláttak bennünket, egyáltalán nem számítottak rá, hogy kimegyek segíteni, vagy inkább arra nem, hogy ilyen korán felkelek. Az üstben már fortyogott a víz, aminek pont 70 fokosnak kellett lennie ahhoz, hogy még a bőrét ne nyúzza le a szárnyasnak. Anti elment a dolgára, abban maradtunk, ha végez, jön vissza értünk, remélve, hogy addigra mi is készen leszünk.Apukám csípte nyakon a pipiket, szorította a szárnyukat, míg anyukám kést döfött a tollukba, mi pedig Tamival azonnal hátat fordítottunk a látványnak. Forrázás után pedig a kisebbek négyesével, a nagyobbak kettesével mentek ebbe a szerkezetbe, ami egy csirke-kopasztó gép, és itt két perces eszeveszett hánykolódás és ugrálás után már kopaszon vehettük ki őket a gépezetből.
Előtte:
Utána:
Még csak ezután jött a neheze, mivel én gyerekkoromban mindig csak a kopasztásban segédkeztem, a bontás anyukám dolga volt. Most viszont elmaradt a tollazat kihúzogatása, tehát meg kellett tanulnom bontott csirkét gyártani. Nem mennék bele a részletekbe, tényleg nagy áldozat egy vegetáriánustól, hogy ne kezdjen el inkább répát pucolni a levesbe, de egy-két apróbb hibát leszámítva (az epével a fél májat kivágtam, benne felejtettem a tüdőket vagy kidobtam a zúzát is a béllel), elmondhatom, hogy immár tudom hogy készül a bontott csirke.Délben a húsz áldozat már a mélyhűtőben pihegett. Végre játszhattam Tamival, aki egész idő alatt csak erre várt a konyhaablakban. Közben megfőtt a kakaspörkölt is, amit apukám tett a fazékba, csak hogy elmondhassa a nap végén, hogy mindent ő csinált.
Hazafelé még megálltunk pár helyen, az egyik ebből a dorozsmai szélmalom volt, ahol csak mi kergettük a szelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése