Annyi mindenről szeretnék írni, mivel ha nem történne semmi, akkor is tudnék miről mesélni. Sőt inkább a semmiről szeretnék, mert az is foglalkoztat, csak az a baj, hogy ez a pénzhajhászás nem tesz jót az elmélkedésnek, mire végig gondolnék valamit, addigra vagy indulnom kell, vagy feltakarítani, vagy főzni, esetleg Tami duruzsol a fülembe, mert hogy ő mindig duruzsol a fülembe, amikor észreveszi, hogy valamiben próbálok elmélyülni. És ez szó szerint igaz, a szája már-már érinti a fülcimpámat, miközben belesuttogja, hogy duruzs, duruzs.
Most még verset is kell tanulnunk, mivel 27-én fellép a Hattyasi napokon, ahol három versikét mond majd el, de lehet, hogy még többet is. Nem egy jó tanonc, mert alighogy megtanulja, többet már nem akarja elismételni, csak azt szajkózza, hogy tudja.
Sajnos nem sikerült megrendeznem a harmadik szülinapját, mivel az előző kettő anyagilag igencsak megterhelte a pénztárcánkat. A második az óviban volt, amin én nem vettem részt, de minden szükséges cuccot bevittem reggel, vagyis az édes és sós rágcsálnivalókat, többféle üdítőt és természetesen tortát, bár ezt már nem lenne szabad, mivel a mai világ tiltakozik az ellen, hogy házigyártmányú élelmiszerrel „mérgezzük” a gyerekeket, inkább az előrecsomagolt, tartósítószerrel és színezékanyaggal dúsított, íztelen és szeretettelen tucatárut részesíti előnyben. Nesztek gondos nagymamák és anyucik, ne süssetek a gyerekeiteknek – és mások gyerekeinek – semmi finomat, mert az beteggé teheti őket. Na, de a porcukortól csucsogó és csöpögő nyalánkságok sokkal egészségesebbek!
Nem értem a világot, hogy mért akarja eltüntetni a hagyományokat, hogy mért irtja ki az emberekből, hogy jót tegyenek, hogy mások kedvében járjanak, hogy mért taszítja el az egyéniségeket és mért favorizálja a semmitmondó szlogeneket.
Sajnálom, hogy a lányom már ebben a világban fog felnőni, bár mi még igyekszünk tenni valamit a tarisznyájába, de már nem annyit, mint amennyit a mi szüleink tehettek és egyre kevesebbet tud majd ő tenni az unokám batyujába és így tovább, és így tovább…
Mikor mondtam a lányomnak, hogy bocs, de már nem tudjuk megtartani a barátainak szóló születésnapot, nagyra nyitotta a szemét és kijelentette: „Tudod rájöttem, hogy amikor nekem kell venni valami játékot, vagy akármit, akkor nincs pénzed, de mikor neked van szükséged valamire, akkor van.” Meg sem lepődtem, mert előtte nem sokkal értünk haza a Pannontól, ahol egy jókora összeget hagytam, hogy kiegyenlítsem a számlánkat. Elmagyaráztam neki, hogy ez így egy kicsit igazságtalanul hangzik, mert még én sem vettem magamnak egy új autót, pedig nagyon szeretnék, tehát kvittek vagyunk. Azt is elmondtam neki, hogy amikor azt mondom, hogy nincs valamire pénzem, az nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs pénzem, hanem, ami pénzem van azt nem költhetjük el sem játékra, sem egy új autóra, mert akkor nem tudnánk mit enni. Egy anyukának arra is figyelni kell, hogy a fizetés kitartson egész hónapban. Rám emelte gyönyörű szemét és vigasztaló hangon mondta, hogy már érti, és tulajdonképpen nem is szeretne semmit, csak egy pónit.
Hát ez a borongós időjárás még inkább lehangol, de annyira, hogy már futni sincs kedvem menni, arról nem is beszélve, hogy rámtört valami kényszeres evés, állandóan éhes vagyok, és addig nem is lakom jól, míg nem eszem teli magam.
Ezzel a bölcsességgel kívánok mindenkinek jó éjszakát, már aki tud teli gyomorral jót aludni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése