Meme

Miközben Anti újabb szerzeményünket, egy iskolai táblát tett a teraszra, hogy Taminak megmutassa, anyukám felhívott. Már az furcsa volt, hogy tíz perccel korábban hív, mint szokott, de mikor meghallottam sírástól küszködő hangját, nagyon megijedtem. Először azt hittem apával történt valami, de aztán kiderült, hogy másról van szó.

Meghalt a mamám.

Még a múlt héten történt, de csak most szóltak a lányának. Ilyen figyelmesek a szociális otthonban, ahol röpke pár hónap alatt, először szellemileg, aztán testileg is teljesen leépült.
Legutóbb Tamival járt nála Anya. Tamit Zitának szólította. Rám emlékeztette, azt hitte én vagyok ő. A lányomnál volt egy fél literes ásványvíz, mert aznap hőség volt és az út Kecskemétre hosszú, pótolni kellett az elvesztett vizet a szervezetből. Mikor Meme meglátta az üveget, elkérte és egy szuszra megitta a tartalmát. Utána még vagy két üveg gyümölcslevet is elnyelt. Kiderült, hogy nem adnak neki inni, hogy ne pisiljen olyan sokat, mivel már nem tudta használni a mosdót. Éjszakára még a fürdőben is elzárták a vizet, nehogy torkoskodjanak az öregek.
Ami legjobban fáj anyukámnak, hogy még a múlt héten halt meg, de csak most szóltak. És ő nem lehetett mellette. Pedig egyedül meghalni, még fájdalmasabb lehet.
Mikor kicsi voltam, sokat vigyázott rám Meme. Egyszer –gondolom szilveszter tájékán - találtam egy trombitát. Fújkáltam, míg bírtam szusszal. Közben Meme porszívózni kezdett, én meg odalopóztam a háta mögé és jól beledudáltam a fülébe. Szegény nagyon megijedt, azt hittem, valami baja lesz és nagyon megbántam a csínytevésemet.Ő volt az olasz a családban. A temperamentumos, a családcentrikus, a nagymama, aki főzött az unokáinak. Sokszor ebédeltem nála, sokszor főzelékeket, de nem esett nehezemre megenni még a spenótot sem, ha ő készítette. Sajnos a heves vérmérséklete miatt sokakat elmart maga mellől, túlságosan ragaszkodott az elveihez, nem nagyon lehetett kompromisszumot kötni vele. Sokszor sírt miatta az anyám. Próbált neki segíteni, amiben csak tudott. Magához is vette egy kisidőre, hogy jobban érezze magát, de Memének már a megszokott kellett. A biztonság nem. Így került az otthonba, mert oda nem mehetett vissza, ahonnan eljött. Ott nem kellett. Nyűg volt, ahogy az idegen embereknek is, akik pénzért befogadták.
Hallgatom bentről, ahogy Anti oktatja a lányunkat a tábla előtt az o és ö betűk apró különbségeire. Már írni tanul a lányom. Szegény Meme pedig az utolsó napokban, beszélni sem nagyon tudott már.
Nagyon fáj, hogy meg sem látogattam és egy közös fotót sem tudok felmutatni a múltból, bár lehet hogy van, csak valamelyik lezárt dobozban a padláson, a többi múltidéző emlékcserép között. Nem akartam, hogy Tami szomorúnak lásson. Anya megkért, hogy ne szóljak neki, úgyhogy mikor bejött, elnyomtam magamban, és visszaváltoztam aranyos, vicces anyukává, mert még jobban fájt volna a lelkem, ha a lányomat is sírni látom.