2008. október 27., hétfő

Mindenből egy kicsi

Megjöttek a varjak. Ez nekem a telet jelenti, a hideget és bár még süt a Nap, de a szél már hidegen fúj, egyre kevesebb időt lehet a szabadban tölteni, főleg mert hamar besötétedik, amit még tetéz az idővisszatolódás is. Brrr.
Főleg azért nem szeretem a telet, mert nálunk nem szép a tél. Nem fehér, nem békés, hanem lucskos, jeges, csúszós. Egyébként sem szeretek már annyira autót vezetni, mióta a balesetem volt, de ha még csúszik is, fagyos is, az ablak is párásodik, a gondolattól is kiráz a hideg.
Ennyit az alaphangulatról.
Tami vasárnap vásárban volt az apjával, minek eredménye az lett, hogy Anti közölte: soha többet nem viszi magával! Elég makacs a lányom és Antival teljesen másképp viselkedik, mint velem. Hihetetlen érzékkel képes ráérezni a gyenge pontjaira és ki is használja, amint lehetősége nyílik rá. Nagyon következetesen kell viselkedni vele, ami Antinak nem megy annyira egyértelműen. Kezdetben nekem is nagyon nehéz volt nemet mondanom és aztán ahhoz tartanom magam, de idővel megszoktam és természetessé vált, mert ha nem így teszek, akkor tudni fogja, hogy már csak egy kicsit kell puhítania és akkor meggondolom magam. Antinál még működik ez a technika, nálam már nem is próbálkozik, elfogadja a megmásíthatatlant. (Annak viszont örülök, hogy sikerült az apjának lebeszélnie, hogy kaktuszt hozzon nekem. Ki nem állhatom ezt a szúrós növényt, ahogy a lakásban a virágot sem szeretem. Arra ott van a kert, de egy kaktusznak mi értelme az udvaron?! Mondjuk a csalán közé kiültethettem volna.)Kaktusz helyett viszont ezt a virágot kaptam. És ez gyönyörű!

Nem tudom, hogy a különböző személyiségjegyek, hogyan harmonizálnak egymással, mint például az asztrológiában, ahol meg tudják mondani, hogy melyik csillagképhez milyen jegy illik, vagy mire kell ügyelni, hogy összhangban legyen. Persze ez csak annak jó, aki hisz benne. Tudtommal ilyen nincs a pszichológiában, legalább is én még nem hallottam róla és a szülőnek sincs módja, a számára leginkább megfelelő jegyű gyereket kiválasztani.Tami főként szangvinikus típusú, akárcsak én, bár nálam nyomokban felfedezhetők a melankolikus jegyek is. A szangvinikust az érzelmek irányítják, alaptermészetük vidám, kedves, megértő, de csapodár, meggondolatlan és sokszor felületes is. Hiányzik belőlük az az akarat, kitartás, ami cselekvésre serkentené az elhatározást. A melankolikus túl sokat töpreng, emészti magát, fellegvárakat épít. Anti elsősorban szintén szangvinikus, de flegmatikus – és egy kis kolerikus - alkattal vegyítve. A flegmatikust nyugodt, békeszerető, gyakorlatias, előbb gondolkodik, aztán cselekszik, de mindig ösztönözni kell, mert hajlamos a lustaságra, és imád gúnyolódni, míg a kolerikus lendületes, céltudatos, gyors gondolkodású, a kihívást kedveli. Itt említeném meg, hogy mikor a nagymamánál maradt Tami orrszívója, Anti seperc alatt előállított egyet radírból, tollvégből, benzincsőből és egy nyalóka kupakjából. Átmenetileg kitűnően működött.Persze a lánynál még nem alakultak ki teljesen a személyiségjegyek, de az alaptermészet nem valószínű, hogy változni fog, szerintem csak erősödhet, mintsem gyengülne.
Mindegyik típusjegynek megvan a maga jó és rossz oldala, erőssége és gyengéje. Teljesen felesleges harcolni ellene, úgy sem lehet megváltoztatni és csak feleslegesen elpocsékolná az ember az energiáit. Pszichológusok sokat vitatkoznak, hogy mi öröklött, mi tanult. Szerintem már születésünk előtt rendelkezünk a ránk jellemző személyiségjegyekkel, melyeket csak befolyásolni lehet, de megváltoztatni nem. Az egyéniség velünk születik, nem utánzással elsajátított. A szülő feladata csak annyi, hogy az erősségét erősítse, a gyengéit pedig… elfogadja.Csiki nem tudom, milyen alkat, a macskapszichológiát – ha egyáltalán létezik ilyen – nem ismerem, de elérkezett ahhoz a ponthoz, hogy nem lehet a lakásban tartani. Olyan nyarvogást, követelődzést, harapdálást vág le, mikor megtiltom neki, hogy kimenjen, hogy nálam szakad el hamarabb a cérna. Az ő természetét sem lehet megváltoztatni, az ösztön mondatja vele, hogy ki kell mennie, a szabadban rohangálnia, egerésznie. Én meg bent aggódhatok, hogy mikor megy ki a kapun túlra. Szerencsére még nem nagyon távolodik el a ház és terasz környékéről, és Huncut is vigyáz rá. Na meg én is figyelek. Mindenre.
Legalábbis megpróbálom.

Apropó! A máglyarakás tényleg nagyon finom lett.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Köszi, látogass gyakran, és írd le a véleményedet is:)