Taminak előző este még nem árultam el, hogy mi a tervünk, úgyhogy mikor kérdezte – mint minden lefekvés előtt -, hogy holnap mit csinálunk, csak annyit mondtam, hogy amihez kedvünk van, nem kell mennünk óvodába. Ettől a választól békésen elaludt, akárcsak én, az éjszakai programot feledve.
Másnap reggel, mikor megtudta, hogy uszodába megyünk, majd kiugrott a bőréből… és a fürdőruhájából, mert kicsit már kinőtte a lány, de most nem érdekelte, hogy ki van a cicije, akárcsak a környezetét.



Eljött az az idő is, mikor a masszőrnő csak rám várt és én víztől csucsogva lefeküdtem egy irdatlanul kemény ágyra, hogy aztán átadjam magam a gyömöszölésnek, melytől Anti ujjai két perc alatt kikészülnek, a hölgy pedig fél óráig művelte, könnyedén, elejétől a végéig ugyanabban a tempóban és erősségben. A jobb lapockám annyira fájt, mikor kezelte, hogy megkérdeztem ugyanúgy csinálja a balnál is, vagy csak én érzem a jobbat jobban. Azt felelte, hogy borzasztóan be van csomósodva a fájdalmas rész, azért érzem ilyen intenzíven, pedig a másik oldalt is ugyanúgy lazította. Biztos jobb kezes vagyok és ezért. Ez a válasz nem elégített ki annyira, nem hiszem, hogy a jobbkezeseknek a jobb válla, míg a balkezeseknek a bal válla lenne elgémberedve. Ezek után még pár kérdést feltettem, hogy a szakmai hozzáértését teszteljem és sajnos megbukott, főleg ott, mikor a váltópartnerét kezdte szapulni, bár nagyon finoman, de azért egyértelműen.
Ennek ellenére nagyon gyorsan elröpült a nekem szánt fél óra, pedig azt hittem, ez az idő akkor is annyi, mikor dolgozom, de tévedtem. Kikapcsolódás közben sokkal gyorsabban telik. Tami sem repesett a boldogságtól, mikor kiderült, hogy indulunk haza, hirtelen annyira fáradt lett, hogy alig bírt mozdulni.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése