Oltás és ami ezzel jár

Tami a héten megkapta a 6 éveseknek járó védőoltást. Rengetegen voltak a rendelőben, de mi számítottunk erre, úgyhogy időpontot kértünk és pontosan érkeztünk, amiért a kint maradottak fújtak ránk, a protekciósokra, de inkább ezt vállaltuk, mint hogy összeszedjünk egy jó kis influenzát, mert a többiek többnyire azért voltak ott. Mit is mondjak: nem volt túl kíméletes a doktornő. Úgy beledöfte a tűt Tami karjába, hogy még sírni is elfelejtett a lány. Csak akkor ocsúdott fel, mikor már a lötty rég benne volt és a vattát szorítottam a bőréhez. Feszítette még egy darabig, de ezért már nem kezdett el sírni, főleg, hogy egy gyönyörű kék pillangó-matricát kapott vigaszdíjként. Gyorsan készen voltunk, de vesztemre kértem még egy beutalót is, arra kábé negyedórát vártunk, mert elromlott a nyomtató. Mikor kiértünk a váróba, gyorsan közöltem mindenkivel, hogy nem miattunk, hanem a nyomtató meghibásodása miatt tartott ilyen sokáig, még mielőtt meglincselnek. Ettől kicsit megenyhült a körülöttem lévők tekintete és ki bírtunk menni az ajtón.
Tami az autóban továbbra is fájlalta a karját, úgyhogy újabb meglepetést kellett kilátásba helyeznem, hogy enyhítsem a nem szűnő, bár észrevehetően enyhülő sajgást.
Nemrég nyílt a közelben egy Tesco, mely megment minket, ha kell, ha nem. Nagyon ritkán vetemedek arra, hogy bemenjek ebbe az áruházba, de nem is az intézménnyel, mint inkább a látogatókkal van bajom, akiket, ha nem is látom, a polcok között felbukkanó félbe harapott kifli, kinyitott és félig elfogyasztott üdítők, harapásnyomokkal díszített csokik tanúskodnak a jelenlétükről.
Mivel ez még csak pár napja nyílt, teljesen rendben volt, bár az „átmenetileg” hiányos polcok előtt bandukolva nem tudtam volna beszerezni mindent, ami az én háztartásomban nélkülözhetetlen, de most nem is ezért mentünk. Tami szinte azonnal megtalálta az ajándékát egy hercegnős füzetköteg és egy ugyancsak hercegnős írószerkészlet – mely tartalmazott radírt, vonalzót, ceruzát és pici noteszt – személyében.
Kifelé menet én örömmel, a lányom sajnálattal vette tudomásul, hogy szinte az összes önjáró, puccos pénznyelőt – amibe már nem elég egy százas – kinőtte, de aztán csak talált még egy hajót, ahol Tigrissel evezhetett két percig.Az áruházon kívül számos üzlet is nyílt, úgyhogy körbe jártuk Tamival, hátha találunk még egy játékboltot. Hát azt nem leltünk, de egy kutya-, macskaboltot igen. Annyi sok érdekes kisállatnak való játék, étel, kosár, ágy és haszontalan dolog volt, hogy fél óráig ki sem bírtunk jönni az üzletből. Tami meg volt őrülve a kaparófákért, hogy az milyen jó lenne a mi cicáinknak. Hát tényleg fantáziadús volt némelyik! Egyikben hintaágy volt, míg a másikban kakasülő (cicaülő), a harmadikban létra és a legdrágább már egy kisgyerek játszóterének is megfelelt volna, pálmafával, kilátóval, a tetejében plüss majommal. Én nyakörvet kerestem, ami foszforeszkál, hogy a sötétben mások is könnyebben észre vehessék a macskáinkat és, hogy teszteljük Huncutot, hogy viseli a nyakában, de mindenféle volt, a bársonytól kezdve a virágosig, egérmintás és csöngettyűs, de világító nem.
Estére viszont Anti hozott egyet. Fel is próbálta a kandúr. Természetesen azonnal le akarta venni. Miután beleakadt a foga, szorosabbá tettük és így viselte is pár óráig, de aztán csak sikerült megint beleakasztania a fogát, közben hogy kiszabaduljon véresre karmolta magát. Hát egyre kisebb az esély, hogy nyakörvet viseljenek, főleg olyat, amin egy óriási jeladó is van. Csikinek túl nagy lenne, Huncut meg nem viseli. El. Szegény cicának még mindig nagyon hiányzik Kicsi, bár Csikit elfogadta, nagyon rendesen viselkedik vele, de mikor esténként kiül a terasz szélére és néz a nagy sötét semmibe, tudom, hogy Kicsit várja, ahogy néha még én is, és majd megszakad a szívem.

Tami egy napot kapott, hogy sajnáltathassa magát, de másnap már újra óvodába ment, sőt kirándulni. Nagyon jól érezte magát Ópusztaszeren, egy óvodás társa tanyáján, az idő is remek volt, bár nem a meleg miatt szabadult meg a harisnyájától.Harmadnap pedig elvittem egy autós tanpályára, ahol nem is négy-, de nyolckeréken próbálgatta az ügyességét. A nadrágjába egy kispárnát tettem, úgyhogy az esések sem voltak annyira kellemetlenek, sőt a végén már a röhögéstől esett össze.