Hirtelen felindulásból levágtam Tami haját, hogy ne legyen annyi sírás, mikor fésülnöm kell, vagyis ha rövidebb, fésülni sem kell és én mindent elkövetek, hogy kíméljem magam a fölösleges fáradozásoktól, melyek ráadásul fájdalmat okoznak a lányomnak. Szerencsére ő is egyet értett a nyiratkozással és még ennél is rövidebbre szerette volna, de azért nem akartam kisfiút csinálni belőle, hisz mindig is ilyen kislányt szerettem volna. Már új udvarlója is van! A múltkor a zsebében találtam ezt a szerelmes levelet, bár nem volt előttem titok a vonzalmuk, ott még nem tartunk, de ezt valahogy elfelejtette megmutatni.
A válaszlevelet viszont én hamarabb láttam, mint a fiú.
Tamit megint megkértem, hogy kezdjen el rajzolni a Jézuskának, hogy mégis mit szeretne kapni karácsonyra. Az idén még jobban elrugaszkodott a valóságtól, mint tavaly, de már sokkal szebben és nagyobb örömmel rajzol, mint idáig és ennek nagyon örülök.
Az első számú ajándék egy életnagyságú szárnyas póni, mely felrepíti a levegőégbe és még kormány is van rajta. Szeretne egy CD-t is Gryllus Vilmos dalaival, ami anno megvolt nekünk a számítógépen és nagyon sokat hallgattuk, de nem volt elmentve CD-n és egy hirtelen gyalulás után megsemmisült. A palettát egy szárnyas cica is bővíti, amit nevezhetnénk cicazusnak is.Ezek a rajzok pedig a mostani kedvenceim, de ez napról napra változik:
Itt Tami áll a karácsonyfa előtt, bár szerinte ül.
Itt más színösszeállításban a gyönyörű pegazus kormánnyal.
Egy igazán jól sikerült macska, más mint a többi, de ha jól emlékszem másolás útján született.
A bicikliző Tamara, akit üldöz egy bicikliző bicikli.
Egy nagyon szomorú, tűz elöl menekülő cica-hercegnő, akit megment a szemerkélő eső.
Ez pedig én lennék, bár a valóságban a hasam ennyire kockás, nem a vállam, és nem is ilyen kék a barna szemem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése