Nyulaink megunták a bezártságot, leverték rabláncaikat és kitörtek a kerítés szűk határaiból. Tette ezt először egy-két nyúl, majd reggelente egyre több nyargalászott az udvarban. Kezdetben próbáltuk visszapakolgatni őket, de egyre kisebb volt az esély az elkapásukra. Anti tett egy sikertelen kísérletet újbóli bebörtönzésükre és villanypásztorral kerített be egy sokkal nagyobb területet, mint ami idáig rendelkezésükre állt, de a nyuszikat ez sem akadályozta meg, hogy messzebbre merészkedjenek. Mikor a fenekükbe csípett az áram, olyan lendülettel pattantak át a dróton, hogy majdnem hátra maradt a szőrük. Szerintem azóta vissza nem mernek menni. Mindenesetre megszüntettük a pásztort, nehogy a gyereknek, vagy a macskáknak baja essen. Tulajdonképpen nem lenne baj, hogy kint vannak, csak azt nem tűröm, mikor borostyánágakkal integetnek felém. A múltkor az ablakon kinézve rajtakaptam egyet, amint a kerítés mellett legelészte a zöld leveleket. Fejembe nyomtam a sapkám és kirohantam, hogy elkergessem. A dühtől homályosan láttam, és nem vettem észre, hogy az almafának fejmagasságban is vannak hajtásai, így a cél előtt lefejeltem egy jó vastag ágat, a sapkám a földre esett, én majdnem hanyatt, a nyúl meg addig megtömte a pofáját borostyánlevéllel és békésen elgaloppozott, épp csak utána bírtam vágni a fejfedőmet. Tami meg jót nevetett a burleszkbe illő jeleneten. Már több szomszéd is jelezte, hogy van náluk egy-két nyúl, mit csináljanak velük. Ha meg bírják fogni, jó étvágyat, ha nem, majd visszajönnek. Vagy nem.
Hát egyre kevesebb nyúl tapsikol az udvarunkban, pedig úgy két hete születtek kicsik is, vagyis már nem is voltak annyira kicsik, mikor előbújtak az üregből. Nyolcan voltak, szürkék, feketék, tarkák, egy - szinte a levegőre érve - elpusztult. Nem volt időnk azonnal eltemetni, és másnapra a tetem eltűnt. Aztán nyoma veszett még négy kicsinek és jó pár nagynak is. Az üregnél viszont rókalábnyomokra bukkantunk. Szóval tizedeli őket a vörös farkú. Szerencsére az ősszülők, Vihar és Villám még megvannak és az oroszlánfejű, meg Gallér is, őket nagyon sajnálnám, ha elvesznének, főleg hogy Anti szerzett nekik egy rakás káposztát, még annak is el kell fogynia, a macskák nem szeretik.
Csiki nagy nehezen kilábalt a hasmenéses járványból. Most már teljesen jól van, csak sokszor Huncutot nem bírja lerázni a hátáról. Huncut már szeretne apa lenni, Csiki még nem ért meg az anyaságra, úgyhogy mikor sikerül egérutat nyernie, bosszúból azonnal a kandúrra ugrik. Szeretem nézni őket, amikor játszanak. Huncutból hatalmas macska lett és olyan esetlen, mikor szalad, Csiki pedig iszonyú fürge és mikor kergetőznek a házban, a csúszós parketten csak kopog a körmük, képtelenek bevenni a kanyart. Nagyon muris.
Ma megint iszonyú szél fúj errefelé, de legalább a beígért eső elmaradt. Sárkányt kéne eregetni, csak sajnos nincs nekünk olyan, nem is tudom mit eszik egy tűzokádó? Viszont van egy új háziállatunk. Nagyon aranyos. Állandóan lábatlankodik a kalitkájában, egy percre sincs megállása, forog, tátogatja a száját. Mikor fát vágtam, na jó csak gyújtóst hasogattam, akkor találtam. Behoztam és azonnal megszerettük. Az első pár napban kicsit lefogyott, mert nem adtunk neki enni, teljesen kiment a fejünkből, hogy éheske a Férgecske. Tiszta ránc lett a bőre, mire észrevettük, hogy éhezik. Gyorsan hoztam neki élelmet, úgy falta szegénykém, mint más a rántott húst, de hamarosan vissza is nyerte eredeti henger formáját. A mérete alapján úgy tippeljük, hogy 3-4 éves lehet, és talán hőscincér lesz belőle.
Ebben a nagy szélben tulajdonképpen hajókázni kéne egy hatalmas vitorlással. Fürkészni a hullámok titkát, minden kikötőben megállni és körülnézni, a világot bejárni.
Ja majd elfelejtettem! Tami kívánság-rajzát kidobtuk és vettünk neki egy igazán
színpadikus hajót. Igaz, nem vitorlás, nem is tengerjáró, pillanatnyilag csak a Dunán közlekedik, de remekül szeli a habokat. A lány szereti az uszályokat, hát uszályosat kapott.
Hát egyre kevesebb nyúl tapsikol az udvarunkban, pedig úgy két hete születtek kicsik is, vagyis már nem is voltak annyira kicsik, mikor előbújtak az üregből. Nyolcan voltak, szürkék, feketék, tarkák, egy - szinte a levegőre érve - elpusztult. Nem volt időnk azonnal eltemetni, és másnapra a tetem eltűnt. Aztán nyoma veszett még négy kicsinek és jó pár nagynak is. Az üregnél viszont rókalábnyomokra bukkantunk. Szóval tizedeli őket a vörös farkú. Szerencsére az ősszülők, Vihar és Villám még megvannak és az oroszlánfejű, meg Gallér is, őket nagyon sajnálnám, ha elvesznének, főleg hogy Anti szerzett nekik egy rakás káposztát, még annak is el kell fogynia, a macskák nem szeretik.
Csiki nagy nehezen kilábalt a hasmenéses járványból. Most már teljesen jól van, csak sokszor Huncutot nem bírja lerázni a hátáról. Huncut már szeretne apa lenni, Csiki még nem ért meg az anyaságra, úgyhogy mikor sikerül egérutat nyernie, bosszúból azonnal a kandúrra ugrik. Szeretem nézni őket, amikor játszanak. Huncutból hatalmas macska lett és olyan esetlen, mikor szalad, Csiki pedig iszonyú fürge és mikor kergetőznek a házban, a csúszós parketten csak kopog a körmük, képtelenek bevenni a kanyart. Nagyon muris.
Ma megint iszonyú szél fúj errefelé, de legalább a beígért eső elmaradt. Sárkányt kéne eregetni, csak sajnos nincs nekünk olyan, nem is tudom mit eszik egy tűzokádó? Viszont van egy új háziállatunk. Nagyon aranyos. Állandóan lábatlankodik a kalitkájában, egy percre sincs megállása, forog, tátogatja a száját. Mikor fát vágtam, na jó csak gyújtóst hasogattam, akkor találtam. Behoztam és azonnal megszerettük. Az első pár napban kicsit lefogyott, mert nem adtunk neki enni, teljesen kiment a fejünkből, hogy éheske a Férgecske. Tiszta ránc lett a bőre, mire észrevettük, hogy éhezik. Gyorsan hoztam neki élelmet, úgy falta szegénykém, mint más a rántott húst, de hamarosan vissza is nyerte eredeti henger formáját. A mérete alapján úgy tippeljük, hogy 3-4 éves lehet, és talán hőscincér lesz belőle.
Ebben a nagy szélben tulajdonképpen hajókázni kéne egy hatalmas vitorlással. Fürkészni a hullámok titkát, minden kikötőben megállni és körülnézni, a világot bejárni.
Ja majd elfelejtettem! Tami kívánság-rajzát kidobtuk és vettünk neki egy igazán színpadikus hajót. Igaz, nem vitorlás, nem is tengerjáró, pillanatnyilag csak a Dunán közlekedik, de remekül szeli a habokat. A lány szereti az uszályokat, hát uszályosat kapott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése