Az ünnepi hangulat nálam szentreggel kezdődött. Végre úgy éreztem, hogy minden a kezem ügyében van, nem kell kapkodni, jut idő mindenre, csak szépen sorjában kell hozzáfogni. Így is történt. Próbáltam minél tovább ejtőzni az ágyban, de Tami mindent megtett, hogy talpra állítson. Nem bántam, "ideje van a szakgatásnak, ideje a megvarrásnak".Nem tudom, milyen nagymama leszek én, ha egyáltalán megérem, de nagy ebédekre ne számítson senki. Azért úgy éreztem, hogy valami süteményt csak sütnöm kéne, ha már egyszer így szokás. Ki is választottam kedvenc blogomról egy csokis édességet, amihez – a fahéjat leszámítva - minden volt itthon. Tami lelkesen segített… elnyalogatni a tálakat, eltüntetni a maradékokat.
A következő napirendi pont: fenyőfából karácsonyfát varázsolni. Már rég felhagytunk az igazi fenyő beszerzésével, mivel a kiültetés után egy sem maradt életben, a vágott fenyőt meg elvből nem. Szóval műfenyő, a szebbik fajtából, illat nélkül, de valamit valamiért. Tami lelkesen nekiült a lámpafüzér kibogozásának, de alig tíz perc elteltével kijelentette, hogy nem bírja tovább. Viccesen csúfolódtam is, hogy ilyen hamar feladja, és én ültem le a földre a gombóccá gyűrt, egyébként több méter hosszú zsinegnek. Az elején elég jól haladtam, de aztán olyan boggal találtam szembe magam, hogy Tami kócos haján edződve sem sikerült előrébb jutnom. Ráadásul ahogy tekergettem, még az is összegubancolódott, amit addig kiegyenesítettem. Hát nem mondom, hogy pár szent neve nem hagyta el a számat, de csak suttyomban, hogy a lány meg ne hallja. Tami már tűkön ült, hogy mikor teheti a fára a díszeket, de mondtam, hogy csak a lámpák után mehet, legyen türelemmel, én is azzal vagyok. Pedig dehogy! A padlólapon egyre hangosabban koppantak a kis színes izzók, félő volt, hogy a többség ripityára törik, mire a fára kerülne. Alig másfél óra elteltével viszont éljent kiabáltam és a kör közepére álltam. Tami tapsolt örömében, vagy az áramvonalas táncom látványától, nem tudom. Gondosan rátekertük a fára a füzért, amitől gondolom ismét összebogozódott, de már nem érdekelt. A díszítés gyorsan haladt, a szalonnacukrokat már délelőtt felmadzagoztam, a díszek szinte maguktól röppentek a fára. Kész csoda, hogy utóbbiakat nem kellett keresni, sőt az idén még a tavalyelőttieket is megtaláltuk, de nem tettük fel. A kevés sokszor több. Üröm az örömben, hogy rengeteg fotót készítettem az előkészületekről, de a fényképezőgép csődöt mondott és ebből az időszakból egy kép sem sikerült.
Most jött a legnagyobb feladat! Hogyan vonjuk ki a lányt a forgalomból, míg az ajándékokat a fa alá csempésszük? Alvásról hallani sem akart, már ünneplőben illegett és követte minden egyes lépésemet. Anti még fát vágott, megbeszéltem vele, hogy építsen egy kis mászókát, míg én kicsalom a lányt, aztán én is jövök, nehogy gyanúba keveredjek. Így is történt. Tami befejezte a Jézuskának szánt rajzot és kijött velem. Visszalopakodtam a házba és gyorsan a fa alá tettem a csomagokat. Aztán Anti is bejött átöltözni, majd játszottunk még pár percet odakint, és belestünk az erkélyajtón, ahonnan jól látszódott a fenyő. Tami azonnal észrevette, hogy még a fa is másképp csillog az alá pakolt ajándékok tükrében.
Sajnos a Jézuska elfelejtette elvinni a karácsonyfa alá tett rajzot, ezért kétszer is a falba vágta a fejét, de már nem volt mit tenni. Tami kicsit csalódott volt, de aztán feledtette bánatát az ajándék mennyisége és változatossága, bár a csomagok kibontása előtt mindig reménykedett, hogy póni-alkatrész van benne és nekünk kell összeszerelni a röpülő lovat. Én is boldog voltam, mert lesz mit olvasgatnom jó sokáig és talán Anti is örült, egy kicsit, de erről írjon ő, ha akar. Az nagyon érdekes volt, hogy egész nap sütött a Nap, nem is csak világított, hanem ereje is volt, de mikor leszállt az este, elkezdett peregni az égből a fehér permet és végül fehér karácsonyunk lett, de ez a lényegen nem változtatott, hogy együtt voltunk a szeretet ünnepén és egymásnak okoztunk örömet. Ennél több nem is kell.
A macskák csak másnap fedezték fel a jó melegbe hozott természetet és örömmel praclizták a lógó mütyüröket:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése