Kissé elcsigázva érkeztünk meg a szállásra. Becsöngettünk.
Egy idősebb, mosolygós hölgy jött elénk és valamilyen nyelven elkezdett beszélni,
de a köszönést legalább fogadta. Mondtam, hogy Blanca vár minket. Erre a névre
felcsillant a szeme és beinvitált bennünket a függőfolyosóról a lakásba.
Megdöbbenve tapasztaltam, hogy Blancának fogalma sincs,
hogy kik vagyunk, de ügyesen, menet közben kérdezett ki, hogy hol foglaltuk,
melyik szobát stb., pedig tegnap, indulás előtt írtam neki, hogy másnap
találkozunk, ne legyen kétsége efelől.
Mikor képbe került, körbe vezetett bennünket, ami
nem állt sok állomásból. Megmutatta a fürdőszobát, a wifi kódot és egy szűk
folyosón áthaladva, egy építkezésen keresztül eljutottunk a szobánkba.
Láttam róla fényképet az airbn-en, tulajdonképpen olyan
volt, és mégsem. A fotón ablakot is láttam, de itt csak egy üvegfelület volt, ami
nem is az utcára, hanem a mellettünk lévő szobára "nem
" nyílt. Homályos üveg volt benne, tehát átlátni
nem lehetett rajta, csak a fényt eresztette be, viszont levegőt végképp nem. Blanca
magunkra hagyott minket, mi összenéztünk, de nem szóltunk semmit, ledőltünk az
ágyra pihenni, mikor Anti rám gurult. Az ágy igencsak lejtett. Tami viszont az
emeletet teljesen birtokba vette, kényelmesen elterpeszkedhetett benne. Antit
visszagurítottam és felkeltem, hogy kipakoljak a táskámból.
Egy szabad fogast találtam, mert az igaz, hogy több
fiókos szekrény is állt a helyiségben, de egyik rekesze sem volt üres. Néhányat
kinyitogattam, az egyikben csak melltartók, a másikban papírok voltak,
függönnyel eltakarva hatalmas könyves- és ruháspolcok.
Ekkor kicsit elkeseredtem.
Az egyedüli levegőt egy ventilátor biztosította,
melyet az ajtóba állítottak. Vele szemben egy hűtő volt teljesen megtömve –
vajon hányan laknak itt tulajdonképpen, vagy ilyen nagyevők? A mellettünk lévő szoba
ajtaja felett kb. fél méteres hézag volt, pedig annak a szobának volt ablaka,
minek neki annyi levegő
?
Mikor az építkezési terület mellett elhaladtam, kedvesen köszönt a két srác,
majd folytatták a furást, kopácsolást, esélyünk sem lett volna pihenni. Kérdem Blancától,
hogy mikor kezdik reggel a munkát
?
Hétkor - feleli mosolyogva. Reméltem, hogy én fogalmaztam rosszul és félreértette,
és arra válaszolt, hogy mikor hagyják abba.
Sorban elmentünk tusolni, merthogy egy fürdőszoba
volt és benne a wc. Tehát, ha valaki tusolt, esélyed sem volt pisilni menni.
Mivel közeledett a vacsoraidő, elmentünk, hogy
keressünk egy helyi éttermet. Igen ám, de ahhoz még korai volt az időpont. Az
olaszok csak nyolc körül ülnek be az étterembe, addig nincs konyha, mi viszont
farkas éhesek voltunk. Jobb híján egy arab pizzeriában tanyáztunk le, majd
pedig elmentünk egy közeli Lidl-be, hogy vegyünk egy kis gyümölcsöt és az 5
euró helyett az ötödéért vásároljunk sört.
Ebbe a napba több már nem fért, fáradtan dőltünk a
dőlt ágyunkba és igyekeztünk mihamarabb elaludni a hőségben, amit enyhítendő kinyitottuk
az ajtót, remélve némi légáramlást. Már 36 órája nem aludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése