Most leginkább a meleg szólt közbe, bár vettünk rengeteg üdítőt és amennyire a hűtőnktől telt hideg is volt, csak arra nem számítottunk, hogy este Anti kihúzza a konnektorát, hogy meg tudja fenni a késeket, és elfelejti visszadugni. Még szerencse, hogy reggel észrevettem, úgyhogy délre nagyjából hűvös lett benne, de a szomjat inkább a szóda vagy az ásványvíz oltotta volna, amivel pedig nem készültünk. A fagyasztó próbált ugyan jégkockákat gyártani, de az ő sebessége is véges.
Ezt leszámítva jól érezték magukat a vendégek. Mi mindent elkövettünk, hogy ez így legyen, próbáltunk mindenkire figyelni, mint egy jó pincér csak azt lesni, ha valakinek valamire szüksége van, sőt, ha éppen nem kér semmit, arra is, én még azt is felajánlottam, hogy valahogy bebuborékosítom a csapvizet, de inkább csak az ír krémlikőr beszélt belőlem, mint a józanész.
Tamit sikerült megint meglepnünk! Mi már felköszöntöttük születése napján, de akkor tortát nem kapott, csak most. Korábban említette, hogy emeleteset szeretne. Antira bíztam ezt a feladatot, mivel ő szokott inkább cukrászdába járni a kollégájával, úgyhogy ott próbálkozott, ahol a legfinomabb volt a sütemény. Nem csalódtunk. Gyönyörű emeletes epertortát készítettek, az összes belvárosi cukrászda elbújhat szégyenében egy farönk alá. Igaz a nagy szélben nem bírtam meggyújtani a gyertyákat, vagy ha igen, azonnal el is aludtak, de ettől nem lett ízetlenebb a sütemény, sem éretlenebb a tetején a gyümölcs.
Tami nagyon boldog volt, hogy minden kívánsága teljesült. Az előkészületekben is segített, bár a (túl) tárkonyos pulykaragut és a palacsintákat nem bíztam rá, de a terítésben, szalvétahajtogatásban, gyerekek szórakoztatásában kivette a részét. El is fújta a szél az előre összehajtogatott halmot, de összeszedtük.
A gyerekek is jól szórakoztak, főleg mikor Petikének sikerült megfogni az egyik kiszökött nyulat. Nagyon ügyes volt, mi már négy napja kudarcot vallunk, főleg mióta ketten vannak kint. Én már röhögni is hallottam őket, ahogy elsuhannak mellettem, és már olyan akrobata mutatványokra is képesek, mint kerítés oldalán futás.A felnőttek is belemelegedtek a hűs italok fogyasztásába, jókedvük is kerekedett tőle, főleg apukámnak, aki egy pillanatnyi hatásszünetet kihasználva azonnal nótára fakadt. Hamarosan partnerre is akadt, és nem nagyon tudtunk olyan népi műalkotást mondani, amelyikről azonnal ne jutott volna eszébe… egy hasonló.
A vendéglátó abból tudja leszűrni, hogy mennyire ízlett az étel, hogy mennyi marad belőle. Jelentem nem maradt, pedig én nem is ettem a főztömből, és ha jól emlékszem, Anti sem szedett magának. Meg is vagyok elégedve magunkkal, most már elmondhatjuk, hogy belejöttünk, hisz 22 főre főzni úgy, hogy senki se maradjon éhen nem kis teljesítmény, főleg ha nem szakács vagy gyakorlott háziasszony a szakmánk.Mostantól félelem nélkül nekiugranék akár egy nyúlpörköltnek is, ha meg bírnám fogni.
Az ünnepelt és az utolsó vendégek távoztakor kicsit megpihentünk a romhalmaz előtt, majd erőt vettünk magunkon – ebben sokat segített a szúnyogok éles és eltántoríthatatlan támadása - és alig másfél óra leforgása alatt nagyjából össze is pakoltunk, beleértve a mosogatást, a gyerekszoba mütyürjeinek egy helyre való összesöprögetését is. Sokat segített, hogy napközben két jelentkező is akadt, aki beszállt a szennyes tányérok eltüntetésébe, úgyhogy nekem kevesebb jutott, és hogy Anti azt tette, amire megkértem, hordta a kezem alá a maszatos cuccot.
Azért majdnem éjfél lett, mire ágyba kerültünk, de jól esett ledőlni a matracra és jól esett, hogy Anti azt tette, amire megkértem.
3 megjegyzés:
Pedig nem is kérted.
Pedig kérhetted volna!
Kérem!
Megjegyzés küldése