Ha Toscanában járunk és nem nagy kerülő, akkor mindenképp megnézzük a Ponte del Diavolo-t Mozzano közelében. A hidat 1000-ben (!) építették a Róma és Lucca között utazóknak, hogy átkeljenek a Serchio folyón. Hihetetlen ennek a hídnak a története, egy nagyon szép mese. Az építésvezetőnek hidat kellett emelnie a folyó két oldalán és kezdett kicsúszni a határidőből. Mikor már csak egy nap volt hátra és látta, hogy nem fogja időben befejezni, leült a folyó partjára és kesergett. Ekkor megjelent az ördög és egyezséget ajánlott neki. Segít befejezni a hidat holnap reggelig, ha megkapja az elsőként áthaladó lelkét. Az építész gondolkodott egy darabig, majd belement az alkuba.
Egész éjszaka nem aludt, hogy mégis ki legyen az,
akinek a lelkét odaadhatja az ő ügyetlenségéért cserébe. Felkereste a helyi
papot, akinek a segítségével végül megszületett a terv. Másnap reggel stabilan
állt a híd a két part között, az építészt mindenki éljenezte. Ekkor előhúzott a
háta mögül egy disznót, rácsapott a seggére és felhajtotta a hídra. A malac ijedtében
átrohant a meredek hídon, míg az ördög iszonyú méregbe gurult, de nem volt mit
tennie, hisz a megállapodás így is érvényes volt, dühében a folyóba ugrott.
E történetnél még hihetetlenebb az, hogy az évszázadok
semmit sem rontottak az átjáró állagán, csodás szépségében még mindig áll és
ahogy a köveket nézzük a talpunk alatt, lehet „látni” a szekerek és
lovaskocsik, katonák, kereskedők és földműves parasztok lába nyomát.
Ezután elmentünk Pisába, mert közel volt, de itt a
ferde tornyon kívül tényleg nincs sok látnivaló. Antival a sok pózolón mulattunk,
hogy miként igyekeznek ők tenyérrel támogatni, felrúgni, ököllel belevágni,
fejüket beleverni a toronyba, legalábbis egy fénykép kedvéért. Nekem is egy kicsit a fejemre nőtt.
Estére megérkeztünk az újabb szállásunkra,
Pomarance-be, ahol már csak a szállásadónk nővérével találkoztunk a kései óra
miatt, de nagyon kedvesen fogadott minket, már egy kicsit déliesebb stílusban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése