Fumarole

Miközben autóval közeledtünk Sasso Pisano felé, rengeteg fehéren füstölő kéményt láttunk és vascsöveket az út fölött, mint egy csúszdaparkban. Még otthon utánanéztünk, hogy mik lehetnek ezek, mert tulajdonképpen nem voltak túl bizalomgerjesztők, de azért ijesztőek sem.

A talajból feltörő forrásban lévő víz táplálta a régi etruszk és római termálmedencéket. Gondolom a környező települések geotermikus hőforrásaiból állítják elő az energiát, amit a háztartásokban, a környék üzemeiben felhasználnak. Emellett élnek még a szél- és a napenergia hasznosításával is, de ezen a részen inkább a gőzt használják.

El is indultunk, hogy megnézzük a fumarolékat, amiről én azt gondoltam, hogy odamegyünk, megnézzük és már fordulunk is vissza. Hát nem így történt, mert egy több kilométeres túraútvonal volt kiépítve, amit szandálban és szűk miniszoknyában kellett teljesítenem. Kicsit megnehezítette a helyzetem, de túléltem. Tamara viszont az asztmájával küszködve, a hidrogén-szulfát kitöréseket nem részesítette előnyben, melyek mi tagadás, eléggé büdösek voltak.

Az Ördög völgyében jártunk (Biancane), egy holdbéli tájon. Követtük a kijelölt túraútvonalat, hegynek fel, majd le, majd megint fel, már egyre kevesebb fumarole volt és egyre több ösvényt temetett be a lehullott faág, mely nehezítette az átjárást, de mentünk szakadatlan, mert már visszafordulni nem lett volna ésszerű.

Végül a „Ne menj tovább, mert belehalsz” táblákon átjutva, néhány kerítésen átmászva kilyukadtunk egy ismerős műútra, és majdnem a helységnév táblánál találtuk magunkat.

Nagyon szeretjük az ilyen spontán kiruccanásokat, mert sosem tudjuk, hogy végül hogy alakul a történet.