A mai napot strandnapnak neveztük ki, lévén, hogy a hely, ahol megszálltunk nem volt túl látványos – azért találtunk benne így is érdekességet, mert várral és néhány érdekességgel a legkisebb falu is rendelkezik.
Elmentünk Cecinába, mert az volt közel és mert az emlékek is odahúztak. Sajnos a fenyőerdő koronája nem volt olyan lombos, mint mikor korábban itt jártunk, mintha kiszáradtak volna.
Felfedeztünk egy régészeti kiállítást is, mely egy
darabig érdekesnek tűnt, az idős úr mindent megtett, hogy fenntartsa az
érdeklődésünket, folyékonyan beszélt angolul is, amivel állandóan meglepnek az
öregek, viszont engem innen elvesztett egy kicsit. Annyi azért átjött, hogy a
környék évszázadokkal korábbi temetkezési szokásairól és lakhatási körülményeiről
beszélt.
Este belekóstoltunk az éjszakai életbe is, amit a
város központjában lévő bár jelentett. Az érdekes az olasz bárokban talán az,
hogy itt nem csak a fiataloknak nyújt kikapcsolódást, hanem az idősebbek is
élnek ezzel a lehetőséggel és jókat beszélgetnek, játszanak, néha nem is külön klikkesedve,
hanem együtt a srácokkal. Senkit sem zavar, ha hangoskodnak, csak a hangulat
kedvéért, nagyokat nevetnek vagy vitáznak, mely vérre menőnek tűnik, de
egyébként teljesen baráti. Viszont részegen senkit sem láttam fetrengeni a
földön, se fiatalt, se öreget, úgy látszik tudják a mértéket.
Ez a szállásunk egyébként nem volt túl jó. A konyha egy ablaktalan pici lyuk volt, ahol biztonsági okokból nem működött a gázsütő, hanem egy elektromos főzőlappal lehetett helyettesíteni. Ezen a főzőlapon én mindkét reggel „felrobbantottam” a kávéfőzőt, mert túl magas hőfokot állítottam be, nem kis riadalmat okozva a még békésen szundikáló családtagoknak. A szállás sötét is volt és az ágyak kényelmetlenek, az egyedüli pozitívum, hogy volt egy kis terasza, ahol viszont kellemesen el lehetett beszélgetni a lugas alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése