Aranyosak voltak, énekelgettek, verseltek, a lányok tündér-táncot lejtettek, ringatták a kis Jézust, aki megszületett Betlehemben. Anyukám igencsak vallásos, és Taminak is sokat beszélhet például Jézus keresztre feszítéséről, azt hiszem imádkozni is tanítja, pontosan nem tudom, mert nem akarom anyukámtól számon kérni, Tami pedig ritkán szólja el magát egy-egy velük töltött hétvége után. Én nem hiszek Istenben, szép és fantáziadús mesének tartom a Bibliát, mint az Ezeregyéjszaka meséit és inkább Einsteinnel értek egyet, aki azt mondta, hogy nem tud elképzelni egy olyan Istent, aki jutalmazza és bünteteti teremtményeit, akinek olyan akarata van, amilyent mi tapasztalunk magunkban. Nem tud és nem is akar elfogadni egy személyt, aki túlélte fizikai halálát, vagy hagyja, hogy a félelemtől, vagy abszurd egoizmustól gyenge lelkek ilyen gondolatokat dédelgessenek.
Taminak meghagyom a választás lehetőségét, nem akarom befolyásolni. Mikor a halál-kérdés mindennapos téma volt nálunk, akkor is elmondtam, hogy a különböző vallások, miként viszonyulnak ehhez a kérdéshez, akár csak azt, hogy én miként látom.
Az ünnepség alatt Tami folyamatosan anyukámnak integetett, és gyertyagyújtáskor, amikor egy felnőttnek a gyerek mögé kellett állni, én már tettem le a fényképezőgépet, indultam, de Tami visszaültetett, hogy ha nem bánom, akkor most a mami jöjjön. Persze jó képet vágtam, de még most is keserűség kínoz belülről, amiért nem engem választott. Fel sem merült benne, hogy az ünnepség után haza jöjjünk, természetesnek vette, hogy a szüleimhez viszem. Antival programunk volt estére, úgyhogy mi is így terveztük, mégis rosszul esett, hogy meg sem fordul a fejében. Ilyenkor nagyon rossz anyának érzem magam, a sok agyalás után hajlamos vagyok arra a következtetésre jutni, hogy engem már nem is szeret.Házibuliba voltunk hivatalosak. Már elég későn értünk oda, de a hangulat még nem lohadt, sőt. Ott volt egy Tami korabeli kislány is, aki azonnal eszembe juttatta a lányomat, de aztán gyorsan elhessegetettem a magamra irányuló vádaskodásokat, mert biztos nem bírt volna ilyen sokáig fent maradni, mint Dóri, mivel nem aludt délután. A kellemes társaság és a bor is segített enyhíteni az önmarcangolást, már humorizálni is tudtam.
Csak hajnali egykor indultunk hazafelé, és reggel 11 előtt nem dobott ki az ágy. Délben felhívott anyukám, hogy Taminak hiányzom, haza szeretne jönni. Repestem a boldogságtól. Gyorsan begyújtottam, kiteregettem és indultam is. Már a kapuban voltam, mikor megint csörgött a telefonom, ne menjek, mégsem akar hazajönni. Most tipródom ég és föld között, kínoznak a felemás gondolatok, nem vagyok képes józanul mérlegelni, a középút nem az erősségem, vagy fent vagyok a Himalája csúcsán, vagy odalent a tenger fenekén. Tudom ez csak addig tart, míg nem találkozunk, mert akkor megint érezni fogom, hogy mennyire szeret, hogy ugyanúgy érez irántam, mint én iránta, csak most fázom, ez az én bajom, kívül-belül reszketek. Már hosszabbodnak a nappalok, bár még nem érzékelem, de a remény mindig bennem van, hogy vége lesz ennek a kínzó hidegnek, és újra kisüt a Nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése