Visszatérve a Szentestére: együtt díszítettük fel a karácsonyfát már délelőtt, ez nálunk már csak így van, mert gyermekkoromban sokszor díszítettem én is a fát a szüleimmel, és ezek a kellemes élményeim közé tartoznak, remélem majd Taminak is. Közben karácsonyi dalokat hallgattunk és parodizáltunk. Taminak nem tetszettek a fehér karácsonyfaizzók, úgyhogy hozta a temperát, ecsetet és befestette őket. Direkt finomnak gondolt Milka és Tibi szaloncukrokat vettem, hogy ne maradjon meg jövőre is, de mikor Tami megkóstolta a mézeskalács ízű lila színűt, úgy kiköpte, hogy pattogott. Azért felkötözgettem a fára, jó lesz ez jövőre is, úgysem lehet érezni az ízén, hogy romlott-e vagy sem.Nagy fejtörést okozott a fa elhelyezése. Kb. öt percig találgattuk, hová nem fér, aztán feltettük az új asztalunkra. Így most már megint ott vagyunk, ahol asztal előtt, mert ismét nem lehet enni rajta.
Tami délután lefeküdt aludni, velem együtt, csak én galád módon kilopakodtam a szobából, fel a padlásra, le az ajándékokkal, nehogy megint úgy járjunk, mint a Télapóval.
Előrelátó voltam, a lány alig aludt és első kérdése az volt, hogy megjött-e a Jézuska? Én csak sejtelmesen mosolyogtam, Tami meg folyamatosan ismételgette a kérdését, mire rájöttem, hogy sötét van a szobában, nem látja az arcom, de addigra már a fa alatt volt pizsamában, és birtokba vette azt a Tigrist, amit képtelen voltam becsomagolni a mérete miatt, csak egy kék szalag jelezte ajándék-kilétét. Majdnem lebuktunk, mert az egyik ajándékára olyan szalagot kötöttem, amivel a szalonnacukrokat is akasztgattam, de Tami azonnal megfejtette a rejtélyt, hogy biztos elfogyott a Jézuskának és kölcsönvett az enyémből. Szegény Jézus, ezt a balhét is ő vitte el.A felnőttekhez most nem jött a Jézuska, ezt Tami kicsit furcsállta, de aztán annyira örült a meglepetéseinek, hogy gyorsan kiment a fejéből, nem vesztegetett ránk több időt. Estére sütöttünk szerencse sütit, vagyis szerencse, hogy sütöttünk sütit, mert anyukámék is beállítottak, hogy a fa alá tegyék Tami ajándékát.
A gyűrű végül közös ajándék lett:
Másnap és harmadnap a családi - estékbe húzódó - ebédeken vettünk részt, természetesen ajándékbontással együtt, de szintén csak a gyerekek kaptak. Anti családjában már egészen otthonosan mozgok, már merek kötözködni az apjával, ami nagy bátorságra vall, de én egy hős vagyok, főleg, ha iszom egy korty Baleyst. Csak Titi hiányzott az együttlétről, de azért jól éreztem magam.Az én szüleimnél is hiányzott valaki, a kisebbik bátyám. Szépen lassan minden együttlétről kivonja magát, az okot nem közölve velünk, én pedig szépen lassan ezen is túl teszem magam egyszer, hogy ő már nem akar abba a családba tartozni, amibe beleszületett, pedig szerintem választani sem lehetne különbet.
Egyetlen egy dolog árnyékolta be az ünnep fényét, hogy Tami megint „allergiás” lett. A délutáni alvások is kimaradtak, úgyhogy nyűgös volt és rekedt, ezért mikor felajánlottam neki, hogy maradhat a maminál, már ettől is sírva fakadt, aminek ugyan örültem picit, csak másnap futni nem bírtam. Sebaj, mindent a gyerekért, majd tornázunk együtt délelőtt. Nagy lelkesedéssel vette fel a balettcipőjét, de az első öt perc után lanyhult benne a küzdőszellem, inkább a lábamra feküdt, mikor emelgetnem kellett, vagy a hasamra, felülésekkor, de a legjobb az volt, mikor vajas-mézes kenyeret kellett csinálnom, természetesen közben felhagyva minden egyéb mozgásformával, a késforgatást leszámítva, hogy pótolja az elvesztegetett energiáit.
Szaffinkon is észrevettem némi ünnepi változást. Eddig mikor megsimogattam a hátát, felemelte a farkát és egészen a farka végéig élvezte ujjaim birizgálását. Most viszont nem emeli fel a farkát, már harmadik napja, de egyáltalán. Egyébként sincs hosszú farka a blokkolt csigolyája miatt, de így, hogy leengedve tartja állandóan, olyan mintha nem is lenne. 
Valami fark-betegsége van biztos, bár az is lehet, hogy emlékszik a korábbi karácsonyunkra, mikor a farka végén lévő kampó beleakadt a fába és ijedtében elrohant, a karácsonyfával a farkán. Azt viszont nem tudom megmagyarázni, hogy miért alszik mostanában a fehérneműim között. Mikor kintről bejön nyíl egyenesen a ruhásszekrényembe tart. Lehet, hogy ez is valami macska-jaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése