Édesanyám

Vannak olyan élethelyzetek az életben, melyekbe a nagy fantáziával megáldott emberek sem képesek beleképzelni magukat. Szerintem ilyen az anyaság kérdése. Korábban nem értettem, mért olyan nagy dolog egy gyermek születése, amíg várandós nem lettem, ahogy azt sem tudtam felfogni, hogy milyen földöntúli érzések kerítik hatalmukba az anyát, mikor a gyermekükre gondolnak és micsoda mozgatórugó egy gyerek kívánsága, míg meg nem tapasztaltam.
Én szinte mindent megkaptam az édesanyámtól, amit gyerek megkaphat az anyjától. Mindig tiszta ruhában jártam, sokszor édesanyám varrta pörgős szoknyákban, de ennél is fontosabb az a rengeteg szeretet, melynek jó része aggódásból állt, hisz egyetlen lány-gyerekként a széltől is próbált óvni, nagy ritkán sikertelenül, amely nem az ő hibája volt. Mindig biztonságban éreztem magam édesanyám mellett és nagyon sok időt töltöttem vele, megismerve és sokszor kihasználva gyengéit, melyet most már tudom, hogy szemtelenség volt, de egy gyerek szemtelen, ha kell, ha nem, főleg ha lehetősége adódik rá. Ma már nem divat az az önfeláldozás, amit ő a családjáért megtett, önmagát teljesen háttérbe szorítva.
Ismert mondás: nézd meg az anyját, vedd el a lányát, amiből számomra nem a házasság következik, hanem az, hogy egy lány mennyire hasonlít az anyjára. Ez valahol természetes, hisz tőle tanulja az első szavakat, mozdulatokat és értékrendeket. Őt utánozza legelőször és legutoljára, a köztes állapotban pedig próbálja nem őt másolni, többnyire sikertelenül. Édesanyámat 29 éves korában ismertem meg és már ez is nagyon érdekes, mivel én is csak egy évvel korábban szültem, mint ő, pedig eszembe sem jutott, hogy ez is lehet követendő példa.
Anyám mosolya és bátorítása nélkül, biztos nem jutottam volna el idáig, ahol most vagyok, márpedig akár erkölcsi, akár érzelmi életemet nézem, szerintem magas szinten állok, és ezt neki köszönhetem. Számos olyan dologra tanított meg, ami nélkül lehet élni ugyan, de minek.
Anyám mindig nagyon éber volt, átvitt értelemben és szó szerint véve is, számomra elfogadhatatlanul keveset aludt. Sosem láttam unatkozni, állandóan dolgozott, ha nem a munkahelyén, akkor otthon, főként a konyhában sertepertélt, akár hajnalban, akár este. Többször előfordult, hogy este, ha nem akartam egyedül lefeküdni, márpedig én lefeküdni sem akartam, kimentem a konyhába, vittem magammal a párnám és paplanom, megágyaztam a padon és figyeltem anyámat, aki olyan szélsebesen és otthonosan mozgott a fazekak világában, mint egy manó. Apró termete nem akadályozta meg abban, hogy nagyot alkosson, ügyessége minden nehézségen átsegítette, és mindig futotta erejéből egy jó szóra vagy mosolyra a padon kuporgóra. Az sem okozott neki gondot, mikor kamaszodva különböző reform-hatások értek a gasztronómia területén. Felvette a versenyt és megalkotta a szója-brassóit épp úgy, mint a rántott banánt. Nem tudtam tőle olyan ételt kérni, amit fél óra alatt el ne készített volna, legyen az répatorta vagy madártej.
Anya és gyermeke között a leggyöngédebb emberi kapcsolat alakulhat ki, ami csak a világon létezik, és ennek mestere volt az én anyám. Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor emelte fel a hangját, pedig két kezem sem lenne elég ahhoz, hogy hányszor kellett volna. Türelme a mai napig megvan, látom, mikor Tamival foglalkozik, akár csak velem tette annakidején és tudom, hogy jó kezekben van a lányom. A túlzott aggódását is meg tudom már érteni, nem úgy lázadó korszakomban, de akkor egy fiatal sem gondolkodik józanul, nem hogy én.
Egy jó anya nem csak a gyerek fizikai szükségleteit elégíti ki és táplálja, hanem lelkére és gondolataira is hatást gyakorol, de nem a befolyásolás eszközével. Sosem éreztem úgy, hogy azt kell tennem, amit ő akar, mindig el tudta érni, hogy én gondoljam azt, amit ő szeretne, ha gondolnék, persze ez nem akadályozott meg abban, hogy homlokegyenest az ellenkezőjét csináljam, mint ami a helyes, de ez már egyáltalán nem az ő hibája volt.
Édesanyám szilveszter éjszakáján született, pont 62 évvel ezelőtt, így számunkra a szilveszter összes petárdája és csillagszórója őt ünnepli és még az is kevés.