Gyűrű

Elvesztettem a gyűrűmet. És most nagyon szomorú vagyok. Nem volt értékes, de számomra mégis. Már régóta lötyögött rajtam, többször vissza kellett tolnom a helyére, és most nincs amit visszatoljak. A boltban vettem észre a hiányát, de hiába kerestem nem találtam rá. Még abban reménykedtem, hogy mikor a szennyest tettem a mosógépbe, akkor csúszott le az ujjamról, alig bírtam kivárni, hogy kimosson a gép, de sajnos ott sem leltem rá.





A gyűrűs ujjam most kopasz.





Nem ragaszkodom a tárgyakhoz, de a tárgyak jelentéséhez, amit hordoznak magukban, annál inkább. Ez a gyűrű nagyon fontos volt a számomra, mert attól kaptam, aki sokat jelent nekem és úgy éreztem, hogy a gyűrű is magában hordozza ezt a jelentést. Elég volt csak ránéznem és azonnal visszamentem az időben, lepergett előttem az a pillanat, mikor kaptam. Lehet egy tárgy szép, megkapó, akár még lenyűgöző is, de ha nem jelent számomra semmit, akkor csak egy tárgy. És lehet egy tárgy csúnyácska, ízléstelen vagy jelentéktelen, számomra akkor is szép, ha jelentéssel bír, ha emlékek fűződnek hozzá és nem csupán egy gyűrűt látok, ha ránézek, hanem odaadást, hűséget, szerelmet.
Nagyon szomorú vagyok.