Keresek a szekrényemben valami színes ruhát, hogy legalább a külsőségeken változtassak, de rá kell döbbennem, hogy nincs színes téli ruhám. Sehol egy élénk, szívet melengető piros blúz, vagy egy rikító, akár megbotránkoztatóan éles árnyalat. Minden szürke, vagy sötét(kék).
A munkahelyemen volt egy srác, aki nagyon kedvelte a zoknijaim színét. Nem kell semmi rosszra gondolni, egyszerűen feltűnt neki, talán azért, mert ő nem figyelt erre. Én nem tulajdonítottam a zoknim színének túl nagy jelentőséget, de arra ügyeltem, hogy ne legyen fekete vagy fehér. Zöld és narancssárga, kék és piros zoknikat vettem fel és észre sem vettem, hogy ez mennyire jellemez engem, míg a fiú fel nem hívta rá a figyelmem. A részletek sokszor fontosabbak, mint az egész.
Van olyan ember, aki nem képes az utca egyik oldalán sétálni. Én is közéjük tartozom. Csak és kizárólag középen esik jól az andalgás, még ha kirakatokat nézegetek, akkor is. Inkább többször ballagok a bolt üvegéhez, majd vissza középre. Nem tudom, hogy ez miért van, de egyszerűen úgy érzem, hogy ha az utca jobb oldalán sétálnék, akkor túlságosan elhanyagolnám a bal oldalt, és fordítva. Marad az arany középút.
Tudom, hogy én nem élek olyan szűk térben, mint sokan, akár a környezetemben is. Nincs fix munkaidőm, tulajdonképpen akkor dolgozom, amikor akarok, persze ha van mit, és akkor nem, amikor nem akarok. Nem kell időre bemennem, nem muszáj túl korán kelnem, és nem kell időben eljönnöm, hogy munka után még folytassam a napi rutint, ami egy nő, egy anya életében sokszor kimerül a főzésben, takarításban, mosásban, gyerek ellátásában. Mégis számos szabályt fel kell állítanom, hogy beleférjen minden a napba, és ne maradjon el semmi, mert akkor csak torlódik, felgyülemlik, és a végén betakar, elnyom.Valami azonban hiányzik. Nem tudom pontosan mi, de az nagyon. Az izgalom, amikor magam voltam és nem kellett másra figyelnem, mégis figyeltek rám mások? A kihívás? Amikor azon kellett törnöm a fejem, hogy hozzak létre valami újat, valami szokatlant és meglepőt? A sikerélmény? Mikor a döntéseim elismerést váltottak ki a környezetemből és mindig kaptam visszajelzést? Lehet. Most viszont hiába változtatom meg a magam állította programok sorrendjét, ha a menetrend ugyanazokból a dolgokból áll. Ez csak illúzió, mint a színes ruhák, ha belül fekete-fehér vagy.
Szeretném már látni a virágok színkavalkádját. Szeretném lerajzolni a gyümölcsök változatos formáját. Szeretném érezni a havon megcsillanó, vakító napfény helyett a melengető narancssárga sugarakat. Szeretném megpillantani a télből a kiutat. Vagy legalább egy reménysugarat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése