Szilveszter

Érdekesen indult ez a szilveszteri bulink. Anti már beszámolt kacsacsőrű emlőssé válásának történetéről, melyhez csak annyit tennék hozzá, hogy a rút kis kacsacsőrűből ugyan hattyú nem lett, de kiskakas annál inkább. Félek, hogy a beszámolóm nem lesz kerek egész, lévén annyira szétszórt vagyok, hogy csak csapongok. Ez van.
Baráti társasággal készültünk a Grand Caféba, ahol a Tirke Honolulu zenekar jósolta a kellemes hangulatot. Volt szerencsénk már hallani őket máskor is, ezért reméltük, hogy fergeteges bulit rittyentenek, de sajnos ez elmaradt. Egy szimpla koncerten nagyobbat alakítottak, mint a szilveszteri különkiadáson. Olyan lagymatagok voltak végig, hogy az énekes piros parókája volt a csúcspont. Végigtáncoltunk pár számot, de többhöz nem is nagyon volt kedvünk.
Baráti társaságunk késve érkezett, mert útközben előszilvesztert tartottak, így hosszú lett az út, még a taxi sem vette fel őket. A társaság öt tagjából négyen részegen érkeztek, kettőt pedig nem ismertem.
Nincs két egyforma szilveszter, például arra sem emlékszem korábbi évekből, hogy ilyen nagy hó esett volna az évforduló éjjelén. Antival töltött első szilveszteremre viszont nagyon élesen emlékszem. Véletlenül a szüleimnél ragadtunk és apám is megragadta az alkalmat, hogy kifaggassa páromat további terveiről, szándékairól, véleményét a házasságról, gyermekvállalásról stb. Nem győztünk anyámmal kiszaladgálni a konyhába kuncogni.
Még egy nagyon emlékezetes bulink volt: a bécsi szilveszter. Hogy mennyit fagyoskodtunk, azt el sem tudom mondani. Stoppal mentünk, munkásszállókon szálltunk meg, és a véletlenek sorozata segített minket célhoz érni, ugyanis fogalmunk sem volt, hogy pontosan hová megyünk, csak a várost ismertük. Épp Sopronban vártuk, hogy felvegyen valaki minket, mikor megpillantottuk Elizabethék autóját, ahogy elsuhannak mellettünk Magyarország felé. Szerencsére ők is észrevettek minket, úgyhogy visszafordultak. Teljes volt a meglepődés, ők csak egy képkeretezőhöz jöttek át hazánkba, de már együtt mentünk vissza Ausztriába.
A mostani bulin elég kevesen vettek részt, pedig az ennivaló benne volt az árban, vagy lehet, hogy éppen azért. Svédasztal volt, ötféle salátával, amiből a majonézes krumplit leszámítva a többi majdnem ehetetlen volt. Éjfélkor pedig olyan szétfőtt virslit tálaltak fel fazékban, hogy nem volt gusztusom hozzá.
Többnyire gin-tonic kortyolgatása közben beszélgetéssel töltöttük az időt. Egyszer odajött az asztalunkhoz barátunk egyik ismerőse. Gondoltam bemutatkozom, így illik, bár miután Antinak kezet csókolt, én már félve nyújtottam a kezem, de nem kellett tartanom semmitől, ugyanis közölte, hogy neki van barátnője. Mondtam, hogy nekem is, csak a nevemet szerettem volna elrebegni, mire ő, hogy azt se, mert van barátnője. Nem nagyon akartam vitatkozni vele – főleg mikor megláttam a barátnőjét, aki szintén nem ismerte az illemet, mindenféle fölösleges bemutatkozást elkerülve ült le és szívta egyik cigit a másik után láncban, hogy már majd megfulladtunk a füsttől. A srác pedig belekezdett az álmok ébrenlétbeli transzcendens határvonalának eszmefuttatásába, mire megkérdeztem tőle, hogy egyáltalán beszélgetnie szabad-e velem? Igen – mondta, kár – feleltem és hátat fordítottam neki. Szoktam hallgatni az első benyomásaimra, de azért hagyok egy második esélyt is, mert van, hogy az első megtévesztő, mint amikor összefutottam az utcán egyik kedves barátnőmmel és mondtam neki, hogy de kár, hogy szembetalálkoztunk. A lány kifakadt, hogy én milyen szemét vagyok, hogy ilyet beszólok, eddig azt hitte, hogy jóban vagyunk stb. Mikor abbahagyta a pocskondiázásomat, közöltem vele, hogy félreértett, én azt mondtam, hogy kár, hogy szembe találkoztunk, vagyis nem egy irányba megyünk tovább, ami pedig jó lett volna. Szóval nem mindig helyes azonnal elítélni a másikat, de most bejött az első benyomásom.
Másnap Tamival elmentünk a töltésre szánkózni. Amit az év első napján csinálunk, állítólag azt fogjuk egész évben. A mai hóesést elnézve, lehet, hogy egész évben esni fog, de azért remélem nem, hisz globálisan melegszünk, meg minden, de már akkora a hó, hogy a macska lába teljesen elsüpped benne.