2008. január 13., vasárnap

Sárba fulladhatna már a nátha, már ma

Engem is utolért a spanyolnátha, vagy mi a szösz, arcüreg-gyulladással egybekötve, amely csak a jobb orcámon jelentkezett. Egyébként ezt Anti kezdte, csak ő a bal arcát fájlalta, de elmúlt neki két nap alatt. Nagyjából én is ennyit szenvedtem, aztán valahogy kilábaltam a betegségből - gondolom sokat segített az a nagy mennyiségű antibiotikum is, amit bekapkodtam -, bár az arcom még sokáig fájt, de már nem volt szükségem az alvásra, legalábbis egészségügyileg, egyébként dehogynem, viszont nem tehettem, mert először Tami mandulája gyulladt be, magas lázzal karöltve, ami természetesen éjszakára hágott a tetőfokára, majd újból Antit verte le a lábáról az influenza, de most már nem két napon belül gyógyult.
A lányom gyorsan regenerálódott, amint elmúlt a láza, jól érezte magát, az orra is alig folyik, köhögni sem köhög, csak kicsit rosszabbul eszik, mint szokott, de a kedélye kiváló. Nagy izgalommal várta Dénes barátja születésnapi buliját is pénteken, ahová a meghívott gyerekek többsége betegen érkezett, de ez alig látszott rajtuk. Már az óvodai csoportjába is csak hárman jártak, mikor Tami is elkapta.
Anti viszont nagyon nehezen nyeri vissza eredeti formáját. Lázas, köhög, annyira göthös, hogy már a gyógyszereket is beveszi. Teljesen legyengült, alig bír fent maradni, három napja szinte csak az ágyban fekszik, kivéve mikor fát kellett vágnia, mert azt nem tudtam helyette. Főzöm neki a teákat, sütöm a rakott tésztát, takargatom, ápolom, segítek, amit csak tudok, de nagyon aggódom érte, ilyen betegnek még nem láttam mióta együtt vagyunk, pedig most már szép az idő is, hétágra süt a Nap, sártengerré változtatva az udvarunkat. Ha eddig nem csúsztunk volna el a jeges talajon – jelentem én kétszer is -, majd most a latyakon.

Nincsenek megjegyzések: