Jöttek szürke, foltos, vörös macskák, de visszajáró vendég volt egy fekete-fehér cica is. Most már csak szinte ő jön.
Sokáig tartózkodóan viselkedett, megvárta míg eltávolodunk a tányértól, persze amit előtte feltöltöttünk és akkor óvatosan odamerészkedett, de most már feljön a teraszra és követeli a maga adagját. Megengedi, hogy megsimogassuk, de nagyon vigyázni kell vele, mert gondol egyet és elkezd fújni, majd karmolni, harapni sem rest, pedig ki van éhezve a simogatásra. Hangos nyávogással követeli a cirógatást, de én már csak kesztyűben, vagy nagyon óvatosan merem, hogy a feje sose kerüljön a kezem irányába. 
Ezzel a viselkedéssel érdemelte ki a Bolondka nevet, de még nem hallgat rá. Képes felmászni a nadrágomon, ha nem kap elég szeretetet, de felült az ölembe is, mikor a kazánházban tettem a dolgom, persze nem sokáig tűrtem, mert úgy dagaszt, mint a pék macskája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése