A lányom nem késlekedett a válasszal, közölte, hogy nagyon és majd lesz neki is lova, bár ha nem, akkor szamár is jó lesz. Jót nevettünk, de én azt is tudtam, hogy mi bújik meg a háttérben, nem csak úgy szajkózza a közmondásokat. A valóságalapja a történetnek az, hogy anyukámék tanyája mellett van két csacsi: anya és lánya. Füles pedig ismét terhes, úgyhogy Borkának kistestvére fog születni, és Tami nagyon számít rá, hogy azt a szamarat megvesszük neki, ő fogja nevelni, szerintem még a szoptatásba is belemenne. Egyébként utánanéztem a szamár-kérdésnek és több helyen is azt olvastam róluk, hogy nagyon tanulékony és szófogadó állatok, már ha nem makacsolják meg magukat. Például utálják, ha vizes lesz a patájuk, úgyhogy folyón, patakon nem kelnek át az istennek se, amiért nem biztos, hogy megdicsérték őket, ha éppen teherhordásra használták.)A munkahelyemen elbúcsúztattuk egyik régi munkatársamat, aki még engem tanított be annak idején. Sajnáltam, hogy elmegy, ő nem annyira, mert állítása szerint jobb helye lesz. Az utolsó napján már nem nagyon találta a helyét, inkább többször feljött hozzám beszélgetni. Azt viszont nem is sejtette, hogy a főnöknő mindenkinek szólt, hogy gyülekezzünk a szobája előtt, mert egy ajándékkosár kíséretében elbúcsúztatnánk. Közeledett a kitűzött időpont, de mi még mindig beszélgettünk, az én szobámban, miközben én az órára tekintgettem. Hirtelen azt találtam ki, hogy lekísérem. Csodálkozott, hogy miért akarom visszaterelni a szobájába, de nem akadékoskodott, úgyhogy én már bent voltam, mikor megérkeztek a többiek.
A lányom megint alakított az óvodában. Egyik barátnőjével került bajba. Ott kezdődött az egész, hogy szó nélkül leszedték a faliújságról a rajzaikat. Ezt furcsállotta az óvó néni, de tudomásul vette, nem szidta le őket. Aztán jött a pakolás, majd a sorakozó, hogy lemenjenek az ebédlőbe. Két fő hiányzott. Természetesen Tami volt az egyik, a pajtása a másik. Körülbelül tíz percig futkosott az óvónő mindenfelé, hogy rájuk leljen, már a szívinfarktus kerülgette szegényt. Mikor már minden helyet megnézett, ahová két nagyobb gyerek beférhet, nem maradt más hátra, mint hogy lemenjen az udvarra, esetleg az utcára. Épp indult, mikor az előtérben meglátott egy könyököt, olyan helyen, ahol nem lehet könyök. Először fellélegzett, majd pedig kiszedte őket az 50 x 30 centis kutyaólból. Itt valóban nem nézte őket, mert álmában sem gondolta, hogy beférhetnek. Úgy látszik két rosszcsont, kis helyen is elfér.Ezek után próbálta megbeszélni velük, hogy miért nem szabad ilyesmit még egyszer csinálni, de a lányom nem igazán vonta le a tanulságot. Szerintem a mai napig nem tudja, hogy hibát követett el. Én is próbáltam megérttetni vele, hogy mi ezzel a gond úgy, hogy a lényegre magától jöjjön rá. Először azt mondta, hogy nem tudja. Mondtam, hogy gondolkodjon, biztosan rájön. Öt perc szótlanság után megkérdeztem, hogy mire jutott. „Még gondolkodom” – felelte, akárcsak fél óra múlva. Nem szidtam össze nagyon, én is csináltam ilyet gyerekkoromban, azzal a különbséggel, hogy engem már az egész utca keresett és nem messze a házunktól volt egy búzaföld, azt is átfésülték, míg én az udvarunkon, a szőlőlugasban kuncogtam. Engem jobban felbosszantott az, hogy leszedte a rajzait a faliújságról. Lehet, hogy bennem van a hiba?
Tami egyébként nagyon figyelmes, ha egyedül van és nincs mellette, aki rosszra csábítsa, persze nem mondom, hogy a másik kislány hibája volt, ezt az ötletet együtt találták ki és hajtották végre, csak azt mondom, hogy a múltkor mentünk fel a lépcsőn és jött lefelé a dadus. Tami kerekre nyílt szemmel felnézett rá és megkérdezte: megcsináltattad a hajadat? Piroska elpirult, zavartan megborzolta tincseit és mondta, hogy igen, fodrásznál volt.Máskor a boltban épp elfogyott Tami kedvenc csokija. Mielőtt elköszöntünk volna, odament a boltos nénihez, és a fülébe súgta: feltöltenéd a polcot csokival? Légy szíves. Kifelé menet még visszaszólt: mire legközelebb jövök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése