Nagyon hideg volt a hétvégén és még ma is. A hétfői nap a munkahelyemen is vacogással telik, bár a többi sem izzadságszagú, de ami ma volt az irodámban, azt nem nagyon éltem volna túl, ha nem találom fel magamat. Már amikor beléptem a helységbe, éreztem, hogy jobban járnék, ha le sem venném a kabátom, az egyetlen hősugárzó a kollegámra irányítva teljes gőzzel működött, de még így is reszketett. Miután végigkérdeztem mindenkit, hogy esetleg van-e még egy hősugárzó, a nemleges válaszok hallatán felmentem a padlásra és találtam is egyet, csak éppen nem működött.
Mivel nem nagyon megy a gépelés kesztyűben, ezért egy emelettel lejjebb szétnéztem, hogy mi a helyzet arrafelé a hőmérséklettel. Úgy éreztem, mintha minden lépcsőfokkal kb. két fokot emelkedett volna a hőmérséklet, míg meg nem állapodtam az egyik irodánál, ahol csak egy emberke dolgozott. Először csak átmenetileg ültem le az egyik gép elé, majd szép lassan teljesen leköltöztem arra a helyre, ahonnan elbúcsúztattuk a munkatársamat. Aljas módon meg sem vártam, hogy kihűljön rendesen a helye, máris kihasználtam, hogy elment, de vagy ez, vagy a fagyhalál. Már az is furcsa volt, hogy fény szűrődött be, az ablakot nem torlaszolják el dobozok, főleg mikor a Nap is kisütött, simogatta a karomat, a radiátor ontotta a meleget – radiátor nincs az én irodámban -, úgyhogy hamarosan lemelegedett rólam a pulóver is és úgy éreztem magam, mint aki kellemes, fűtött helyen van, mert hogy világos, meleg helyen voltam.
Próbáltam lecsábítani a kollégámat is, de hajthatatlan volt, ő más úton próbálta megoldani az ügyet. Mikor megérkezett a két főnök, szólt nekik, hogy ilyen hidegben képtelenség dolgozni, én már fel is adtam. Kis szünet után az egyik főnök megkérdezte a másikat, hogy egyeztettem-e vele? Mikor ezt mesélte a kollégám, kibuggyant belőlem a nevetés.
1. Mikor elkezdtem dolgozni még nem voltak bent.
2. Velem sem egyeztettek, hogy olyan szobába kerülök, ahonnan csak tüdőgyulladással távozhatok, az izületeimről nem is beszélve.
3. Nem túrtam ki senkit, egy megüresedett helyet vettem birtokba, azt is átmenetileg (úgy júniusig).
4. Minőségi munkát várnak el tőlem, de én nem várhatok el annyit, hogy ne fagyjanak az ujjaim a billentyűzetre?
Az csak hab volt a tortán, hogy a szobatársam még itt is vacogott, pedig én már azon bosszankodtam, hogy nem vettem fel rövid ujjú pólót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése