Mikor már elég erőt éreztem magamban, felkapcsoltam a villanyt és akkor megláttam Tami szemét. Az egyik tiszta vér volt. Sejtettem, hogy kötőhártya-gyulladás és nem sokkal később már az ügyeleten voltunk, ahol megerősítést nyert a gyanúm. Aztán pedig elvittem a szüleimhez, én pedig kimentem a piacra és gyönyörű, pirospozsgás jonatán almákat vettem.
A munka egyébként kellemes, bár egy kicsit hajtós volt, mivel ezt a hetet jelöltem ki arra, hogy visszazökkenjek, de már a harmadik nap vitába keveredtem a munkatársammal, akivel egy szobában vagyok. Szigorúan szakmai vita volt közöttünk, egyébként jól kijövünk, úgyhogy nem dicsőség az sem, hogy nekem lett igazam.A leghidegebb szobában vagyok, legalábbis a többihez képest és a legfelső emeleten, ami nem is olyan nagy baj, legalább edződik a combom a járkálástól, bár ez nem túl sűrűn fordul elő, főként a gép előtt ülök és körmölök egy szokatlan, idegen billentyűzeten, amin háromszor kell megnyomni a Shift gombot, hogy egyszer működjön.
A dobozok mögött még az ablak is látszik.
Ez az én szobám, tulajdonképpen mindenem megvan, amire munka közben szükségem van: kávé és könyv. Csak az elveszett szabadidőm hiányzik, de majd megszokom és lassan Tami is beletörődik, hogy nem vagyok olyan fitt, mint idáig, bár minden erőmmel azon vagyok, hogy ne vegye észre. A hangyák viszont azonnal kihasználták, hogy kevesebb időm jut a házimunkára és elözönlötték a konyhát, meg a fürdőkádat. Kíméletlenül felporszívóztam őket.
Hogy mi lesz jövő héten, nem tudom! Tami beteg, nekem meg dolgoznom kell(ene).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése