Tami gyulladt szemmel kezdte a hetet, így haza sem hoztam a nagyszülőktől, csak látogatóba mentünk hozzá és nélküle távoztunk, amiért igencsak szomorú volt, láttam az arcán, hogy megérti, de azért neheztel, úgyhogy el is határoztam, hogy másnapra valami meglepetést találok ki neki. A mozi jutott eszembe, ott hideg sincs, mesét is néz és talán még jó is lesz. Hát nem lett annyira jó. Az Alvin és a mókusokat néztük, amibe most nem szeretnék nagyon belemenni, mert írhatnék róla egy egész esszét, de akkor sem változtat azon a lényegen, hogy borzasztó unalmas volt és inkább tinédzsereknek szólt, abból is diszkós, rajongói fajtának, mint egy öt évesnek, szóval ha letekerhettük volna a hangerőt, inkább aludtunk volna. Viszont az előzetesekkel semmi baj nem volt, most már bevallom: főként ezért akartam moziba menni, hogy ellenőrizzem, bár ehhez az kellett volna, hogy ismét a Mézengúzot nézzük, de azért ennyire nem vagyok önmarcangoló alkat.
Ő egy fenyőrigó, aki az almafánkra költözött, hogy a maradékon kiteleljen.Kedden már hazahoztam a lányt, miután jól kifárasztottuk egymást a játszótéren. Szerdán már óviban is volt, de estére megint robogtunk az ügyeletre, ugyanis teli lett az egész teste piros, viszkető kiütéssel. Azt hittem, hogy valamilyen himlő, mivel csak a bárányoson estünk át. Míg várakoztunk, Tami annyira megnevettetett, hogy majdnem röhögő-görcsöt kaptam. Tami is folyamatosan kuncogott, egyáltalán nem úgy viselkedett, mint akinek valami baja van, de azért valami baja volt.
A doktornő megvizsgálta és felírt neki Zyrtecet, kálciumot és szteroid kúpot. Utóbbit ki sem váltottam, nem vagyok megőrülve!
Másnap vittem a háziorvosunkhoz, aki elismerően bólintott, mikor megmondtam, hogy nem adtam be a kúpot. A Zyrtecet is felejtsem el, csak a kálciumot adjam neki, igyon sokat, tusoljam sokat, hogy kívül-belül átmossam a gyereket, mert valami allergia váltotta ki nála ezt a reakciót, jó lenne tudni, hogy mi, de semmi új nem volt a napjában, úgyhogy fogalmam sincs.
Aznap már nem is mentem dolgozni, csatáztunk a lovakkal, sárkányokkal, színeztük a felhőket, de közben az járt az eszemben, hogy nem én vagyok-e az oka a kiütéseinek? Talán kicsit ingerültebb vagyok a kelleténél, főleg reggel kell sürgetnem, hogy el ne késsek, bár nagyon vigyázok, hogy ugyanannyit foglalkozzam vele, mint korábban, de közben azon jár az eszem, hogy az órák csak telnek szépen sorban és ezt az időt nekem be kell pótolnom, csak tudnám, hogy mikor. A hónap összes szombatja sem elég. Ráadásul Tami kitalálta, hogy denevér szeretne lenni a farsangon, pedig már rég megvettem neki a tündérjelmezt, de azóta hallotta Péterffy Bori számát és nagyon megtetszett neki. Még van tíz napom.
A héten kétszer is megtörtént, hogy Tami odaült mellém és mesét mondott nekem, mikor már kezdtem teljesen kimerülni. Természetesen kitalálta, nem könyvből olvasta és közben el is játszotta az állatkáival. Mindig jókedvem lett tőle, annyira szórakoztató és fantáziadús, és legalább annyira feltöltődtem, hogy utána én is tudtam mesélni, igaz csak könyvből. A héten is mennünk kellett könyvtárba, mert két hét alatt kiolvastunk négy mesekönyvet.
Ma beszélgettem az egyik főnökömmel a lányomról – a szombat mindig lazább -, aki azt mondta, hogy szerinte Tami kristály gyerek. Ezt már az óvónőnk is mondta, de akkor elengedtem a fülem mellett. Hallottam már az indigó és kristály gyerekekről, de azért nem vagyok teljesen otthon a témában, úgyhogy inkább utánanézek, mielőtt bármit is kijelentenék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése