Most viszont arra kell koncentrálnom, hogy csütörtök éjfélkor felkeljek és bemenjek dolgozni. A minap bejött a főnök az irodába és megkérdezte, hogy ráérnék-e csütörtökön hajnali egykor. Aztán azt is megmondta, hogy miért. A cégünk akciózik, így hatalmas rendelésre lehet kilátás, amit a szokásos emberkék már nem valószínű, hogy ugyanannyi idő alatt el tudnának végezni, úgyhogy elkél a segítség. Nem is annyira kötelező, mint amennyire ajánlott, hasonlít a leltárra. Nem tudom, hogy fogom bírni, most még bizakodó vagyok, majd beszámolok róla.
Mikor Antival közöltem a hírt, először azt hitte, viccelek, majd azt, hogy nem dolgozni megyek, de aztán meggyőztem, hogy nem én találtam ki. Végül is csak reggel kell Tamit elindítania, mert azt még nem tudom, hogy mikor érek haza, úgyhogy nem sok változás lesz, csak hogy nem alszom velük. Ez mondjuk még nem fordult elő korábban. Én sem szeretem, ha Anti éjszaka megy dolgozni, biztonságot nyújt, ha velünk van, még akkor is, ha a biztonságot már megteremtette.
A nyuszik befejezték az ásást, a dekorálással folytatják. Anti befényképezett a lyukba, amennyire csak tudott, de nem látszik a vége, viszont a nőstény, már hordja be a füvet. Találtam kitépett szőrcsomókat is, úgyhogy készül a kényelmes kis vacok a kicsik érkezéséhez.
Tami kicsit ránk hozta a frászt. Azt már említettem, hogy beteg, szerencsére nem szökött fel újra a láza, bár folyamatosan kapja a csillapítót, de a háziorvosunk azt mondta, hogy ennek ellenére belázasodhat, ha komoly a baj. Tegnap viszont nem bírt lábra állni. Kezdtem igen komolyan megijedni, mikor felállás helyett inkább négykézláb közlekedett. Szerencsére beszéltem a sógorommal, aki orvos és ő egyből izomlázra gyanakodott, mivel csak a vádlija fáj. Az új cipője okozhatja, amit a múlt héten kapott és olcsóbb volt, mint kényelmesebb. Bekentem a lábát izomlazítóval és ma reggelre már sokkal jobban volt, úgyhogy megnyugodtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése