Tami oda volt a boldogságtól, mikor meglátta. Nagyon furcsa volt Szaffi után. Már kinézetre is, hogy nem kacskafarkú, de a természete is teljesen más. Szaffit, miután hazahoztuk, két hétig nem is láttuk, olyan vad volt. Bebújt a tűzhely mögé és csak sötétben evett, ha evett. Ez a macska pedig játszott velünk, felfedezte az új lakhelyét, minden ízlett neki, a sajttól kezdve a konzervig, azonnal a szívünkbe fogadtuk. Hihetetlen energia van benne, minden érdekli, mindent kipróbál, megkóstol és megszagol.
Itt éppen töltődik.A nevét gyorsan kitaláltuk. Annyira huncut, hogy Huncut lett a neve is. Az első közös éjszakánk nagyon nehezen telt, mert hajnalban arra ébredtem, hogy valaki rágja a fülem. Elhessegettem, de ekkor az orromba harapott a nyavalyás. Hát nem repestem a boldogságtól, de azért türelmes voltam. Neki is meg kell szoknia a mi ritmusunkat és nekünk is tolerálnunk kell az övét. Aztán valahogy, valamikor kompromisszumra jutunk. Pillanatnyilag ott tartunk, hogy fél hatkor kelt, de már átalussza az egész éjszakát. Gondoltam rá, hogy ha már nem kelt fel, majd én éjjel felkelek és visszaadom neki az ébresztéseket. Mikor alszik, óvatosan odalopódzom és jól beleharapok a fülébe. Ez az ötlet nem valósult meg, örülök, ha alhatok legalább hatig.
Egyébként Taminál is kihúzta a gyufát, mikor sikertelenül ugrott fel az ölébe, és hogy ne essen túl nagyot, jól megkapaszkodott. Hurkásra dagadt Tami lába, persze sírt és azt mondta, hogy hívjuk fel az anyukáját, mondjuk meg neki, hogy milyen csúnyán viselkedett, Huncutkának meg azt mondta, hogy még kap öt esélyt, de többet nem. Nem nagyon ijedt meg a cica, tulajdonképpen nem fél semmitől: se a porszívótól, se a működő mosógéptől, de még hajszárításkor is felugrott az ölembe, hogy a lelógó tincsekkel játszadozzon.
Napok óta elpusztult rágcsálókat – kövér mezei- és pirókegereket - találunk az udvarunkon reggelente. Nem tudtuk mire vélni a dolgot, de azonnal a mérgezés jutott eszembe, amitől Szaffi is elpusztult. Nálunk ilyen nincs, a növényeket sem permetezzük, a természetre bízzuk a sorsukat, ami eddig jól bevált, bár egy-két barackfánk nem élte túl az emberi be nem avatkozást. Aztán egyik este furcsa nyávogást hallottam odakintről. Olyat, mikor a macska nem tud rendesen nyivákolni, mert van valami a szájában. Zseblámpával kimentem és észrevettem Bolondkát, ahogy egy egérrel játszadozik. Reggel meg is találtam az egeret a ház mellett, holtan, már nem volt értelme játszani vele.
Csipogó pedig két hét után kicsit kimozdult a teraszról. Nagyon szép cica lett, sűrűvé vált a bundája, nem olyan csapzott, mint volt, tiszta, zöld szemébe öröm belenézni, főleg amilyen kedvesen és hálásan tekint ránk. Már kezdtem aggódni érte, hogy két napig odavolt, de mikor hazatért feltűnt, hogy milyen kövér. Rohamosan hízik, pedig annyit azért nem kap enni.
Valószínű, hogy kiscicái lesznek. Mit kezdünk annyi poronttyal nem tudom, remélhetőleg sikerül gazdát találnunk nekik, mert én biztosan nem bántanám őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése