Igazán szeszélyes az idei április, de legalább nem hideg. Szeretem, ha egyszerre esik az eső és süt a Nap, a meleg eső egyáltalán nem zavar, akkor sem, ha elázom, bár az utána maradó sár egy kicsit azért zavaró.
Huncut kezdi felfedezni a kinti világot, bár csak véletlenül, vagy a felügyeletünkkel. Nagyon nehéz úgy kimenni az ajtón, hogy ne legyen ott rögtön, és ha már ott van, vagy odacsukom a farkát vagy kimegy. Szerencsére eddig nem volt elég fürge, hogy el tudjon rohanni, bár ahogy nekiindul kétségtelen, hogy ez a szándéka.
A múltkor Csipogóval futott össze, úgy hogy Csipikét hoztuk be, hadd barátkozzanak kicsit. Hát nem volt túl barátságos a légkör. Csipi elég agresszív más macskák jelenlétében, látszott rajta, hogy nincs ínyére ez a találkozás, Huncut meg nem igazán tudta eldönteni, hogy féljen, támadjon vagy barátságos legyen, egy kicsit meg volt illetődve, úgyhogy inkább felállította minden szál szőrét a hátán.
Másnap kivittük a nyúlketrecbe. Gondoltam, onnan nem tud elszaladni, de az csak később jutott eszembe, hogy az üregbe viszont be bír bújni. Szerencsére először a nyulakkal barátkozott, addig én a vacok közelében elhelyezkedtem, nehogy üregi macskává változzon a mi szobacicánk. A nyulak határozottan nem féltek tőle, sőt, kíváncsian szimatolgatták. Huncut viszont remegett, de aztán felbátorodott és teljesen átvette a nyúlszokásokat: szagolgatta a füvet, és úgy ugrált, mint tapsifüles barátai.
Huncut kezdi felfedezni a kinti világot, bár csak véletlenül, vagy a felügyeletünkkel. Nagyon nehéz úgy kimenni az ajtón, hogy ne legyen ott rögtön, és ha már ott van, vagy odacsukom a farkát vagy kimegy. Szerencsére eddig nem volt elég fürge, hogy el tudjon rohanni, bár ahogy nekiindul kétségtelen, hogy ez a szándéka. 
A múltkor Csipogóval futott össze, úgy hogy Csipikét hoztuk be, hadd barátkozzanak kicsit. Hát nem volt túl barátságos a légkör. Csipi elég agresszív más macskák jelenlétében, látszott rajta, hogy nincs ínyére ez a találkozás, Huncut meg nem igazán tudta eldönteni, hogy féljen, támadjon vagy barátságos legyen, egy kicsit meg volt illetődve, úgyhogy inkább felállította minden szál szőrét a hátán.
Másnap kivittük a nyúlketrecbe. Gondoltam, onnan nem tud elszaladni, de az csak később jutott eszembe, hogy az üregbe viszont be bír bújni. Szerencsére először a nyulakkal barátkozott, addig én a vacok közelében elhelyezkedtem, nehogy üregi macskává változzon a mi szobacicánk. A nyulak határozottan nem féltek tőle, sőt, kíváncsian szimatolgatták. Huncut viszont remegett, de aztán felbátorodott és teljesen átvette a nyúlszokásokat: szagolgatta a füvet, és úgy ugrált, mint tapsifüles barátai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése