Nyúlságok

A múltkor korán indultam munkába és nagyon meglepődtem, hogy a baknyúl a terasz előtt sétálgat. Nekem már nem volt időm visszatenni, bár megpróbáltam, aminek az lett az eredménye, hogy úgy lecsapkodott sárral, mintha iszapbirkózáson vettünk volna részt. Ő győzött. Szerencsére Anti is felébredt, és Tamival csapdába csalták. Mikor hazajöttem, fogtam a pórázt és megsétáltattam őket, hadd lakmározzanak kedvükre a bokáig érő fűben, az illatos virágok között, hátha beérik a sétáltatással, és nem akarnak kibújni a kerítés alatt. Azóta nem is jöttek ki, de olyan fúrásba kezdtek, amit még szerintem a vakond is megirigyelhet. Meglepődtem, mikor egy homokozó lapátot pillantottam meg egy jókora lyuk mellett, de aztán kiderült, hogy azt Tami vitte oda, a nyulak önkezükkel ásták ki a méretes (vagy már több méteres) vackot, gondolom családalapítás céljából. Már akkora az alagút, hogy mindkét nyúl eltűnik benne, és csak remélni lehet, hogy a kijárat nem valahol a mellettünk lévő szántóföld közepén lesz. Néha órákra eltűnnek, főként a lány. Úgy látszik ő hordja a nadrágot, aztán éhesen, koszosan bukkannak elő, és még az sem zavarja őket, ha zuhog az eső.