Tamiságok

Tami megbetegedett. Tegnap este vittük az ügyeletre, mert felszökött a láza. Megint egy mogorva doktornőt fogtunk ki. Ha nincs ott a gyerek, akkor viszonzásképp felképelem, bár ha nincs ott a gyerek, akkor én sem vagyok ott és ez a gondolat eszembe sem jutott volna. Azzal kezdte a tenyérbe mászást, hogy miután elmondtam neki, mi a baja a lánynak, megkérdezte, hogy mi a baja a lánynak. Ezt inkább én szerettem volna megtudni tőle. Aztán szapulni kezdte Tamit, hogy nem tudja egyedül levenni a sapkáját, hogy csak áll ott, mint aki beteg és meg sem mozdul. Szerencséjére korrektül megvizsgálta, úgyhogy lenyeltem ezt is. Próbált még belém kötni, hogy rossz lázcsillapítót adtam neki, mert a Panadol csak kisebb lázra jó, mert paracetamol tartalmú, tartósan nem húzza le. Szerettem volna bocsánatot kérni, hogy úgy mertem szülni, hogy előtte nem végeztem el az orvosit, de még a gyógyszerészetit sem, de inkább megkérdeztem, hogy akkor melyik lázcsillapító a jó. Utána még ki akart oktatni, hogy túl melegen van öltöztetve, amiben tulajdonképpen igaza volt, de mivel anyukámtól hoztuk a lányt, nem is néztem, mit adott rá, viszont semmi kedvem sem volt már magyarázkodni ennek a munkától frusztrált savanyúképűnek, úgyhogy csak azt mondtam, hogy azért öltözött így, mert fázott. Fel volt háborodva, én nem kevésbé, amit ő is észlelt, úgyhogy csak az orra alá pöntyögött, mi meg eljöttünk. Valami vírusos torokgyulladás-szerűje van egyébként, pontosan nem bírta megállapítani, hárított a háziorvosra. Éjszaka már nem volt lázas a lány és reggelre teljesen rendbe jött.